Így továbbra is maradunk elvileg annál a gyakorlatnál, hogy az adott közberuházást a legolcsóbb árajánlatot tevő kivitelezőre bízzák.
Az utóbbi időben több nyilatkozatot is olvashattunk, főleg volt kormánypárti politikusoktól, akik az európai uniós pályázati alapok lehívásának lassúságát kifogásolták, még a szaktárca miniszterét is lecserélték nemrégiben. A témakör e heti csattanója, hogy a szocdem vezetésű képviselőházban kedden fogadták el az új közbeszerzési törvénycsomagot, ami nélkül nem lehet pályázni, és a régi szabályok április közepén lejártak. Vagyis egy hónapja nincs megfelelő törvénykeret az uniós pénzek megszerzésére, és ameddig kidolgozzák az alkalmazási szabályokat, és azokat az illetékes szakik is megtanulják kezelni, még egy hó eltelik. A technokraták ostorozása helyett a pályázati rendszer rossz működését kifogásoló politikusoknak inkább a saját törvényhozó párttársaikat kellett volna noszogatniuk, mert így az újabb történések fényében a méltatlankodó nyilatkozatok csak olcsó kampánylufik.
De lesz még baj az olcsósággal. Mert, mint kiderült, az új közbeszerzési törvénycsomagban annak ellenére maradt a legolcsóbb ár a döntő megítélési kritérium, hogy így megsértik a szakterületre vonatkozó uniós irányelvet, amely szerint a minőségre is hangsúlyt kell fektetni a vállalkozók pályázatainak elbírálásánál.
Így továbbra is maradunk elvileg annál a gyakorlatnál, hogy az adott közberuházást a legolcsóbb árajánlatot tevő kivitelezőre bízzák. Aztán az adott munka rendszerint nem lesz kész határidőre, mert a vállalkozó által ajánlott áron képtelenség elvégezni. Így menet közben több pénzt alkusznak ki rá, arról nem is beszélve, hogy mindenki fütyül a minőségre, nagy szó, ha nem kerülnek napvilágra komoly problémák már a garanciaidőben. Az alacsony ár szellemén alapuló közberuházási gyakorlat csapnivalóságára csak a legismertebb példa az átadás után pár nappal elbontott és újraépített autópálya, amin a fél világ nevetett, de rengeteg kevésbé látványos példát is fel lehetne még sorolni. Igaz, nálunk akkor sem lenne garancia a minőségi munkavégzésre, ha ez lenne az elsődleges elbírálási kritériuma a közbeszerzéseknek, de megpróbálhattak volna a döntéshozók javítani ezen a helyzeten. Legalább a jó szándék látszatáért. Mert így továbbra is a döntéshozók érdekkörébe tartozó, a zavarosban előszeretettel halászó, de minőségi munkát végezni képtelen vállalkozóké marad a pálya, az adófizető pedig továbbra is azt fogja érzékelni, hogy a nehezen kiizzadt pénzét gyatra munkákra herdálják el. Vagy meglehet, hogy az említett uniós irányelv figyelmen kívül hagyásának brüsszeli elmarasztalás lesz a következménye – elvégre nem csak a mi, hanem az összes uniós tagállam adófizetőinek pénzéből űznek csúfot –, és akkor ki kell javítani a jókora késéssel elfogadott törvénycsomagot. Ez esetben is azok fognak a leghangosabban kiabálva tiltakozni a brüsszeli bürokrácia túlkapásai ellen, akik hazug kampányfogásokkal etetik a választókat.
