Pirruszinak bizonyulható győzelmet aratott szerdán a pártelnök a szociáldemokrata belháborúban, de a kormány megbuktatása még csak az első felvonás volt a nyár politikai játszmájában, ahol mostantól már az elnöknek is osztanak lapot.
A következő felvonás hétfőn kezdődik a kormányalakítási tárgyalásokkal, és az új kormány parlamenti bizalmi szavazásával kellene zárulnia, de meglehet, hogy ez nem megy majd gyorsan, és harmadik felvonásként akár az előrehozott választások sem zárhatók ki.
A szocdemek belharcából a győztes is megtépázva került ki, amiről egyrészt az is árulkodik, hogy a bizalmatlansági indítványról a szokástól eltérően nyíltan kellett szavaznia a teljes koalíciós tábornak. A hétfőn esedékes elnöki konzultációkig még változhatnak is az erőviszonyok, mert ebből a belviszályból az ellenzék is próbálhat hasznot húzni a diktatórikus pártvezetéssel elégedetlen honatyák és -anyák elcsábításával.
Hétfőn a pártokkal folytatott elnöki konzultációk után már lehet sejtésünk az erővonalak esetleges változásáról és a lehetséges kormányfőjelöltekről. Mert nem törvényszerű, hogy a mostani koalíció jelöltje kapjon kormányalakítási megbízást az államfőtől, akinek a sajátos regáti alkotmány tág mozgásteret biztosít ebben a kérdésben.
Lehet tehát még itt felfordulás jócskán, de a legkisebb esély talán az előrehozott választásokra van. Lehet, hogy a koalíció börtönrácsok árnyékában hatalmaskodó vezérei így gondolták ki, hogy a lázadozó kormányfőt addig kell megrekcumozni, amíg az ellenzék a saját bajaival van elfoglalva. Mert elnézve, hogy a liberálisok alig pár napja választottak új pártelnököt, akinek a csapata még alig alakult meg, az országmentőket meg ideiglenes elnök vezeti az alapító atya távozása után, szocdem szemszögből ennek a semmilyen észérvvel nem magyarázható krízisnek az időzítése tökéletes. Pedig egy ilyen esetben, amikor egy választásokat nyert koalíció a saját kormánya alól azért rántja ki a szőnyeget, mert az nem viselkedik elég szolgaian, és így bebizonyítja, hogy semmilyen szempontból nem méltó a kormányzásra, a leglogikusabb megoldás az előrehozott választás lenne. De ez most sem a számos hazugságon rajtakapott kormányosoknak, sem a saját bajaikkal még eléggé elfoglalt ellenzéknek nem érné meg, nem is beszélve a parlamenti helyekért köteges áldozatokat hozott képviselőkről. Így szinte biztos, hogy a cirkusz második felvonása legkésőbb a második kormányfőjelölt megbízásával véget ér, és nem lesz premierként parlamentoszlatás és előrehozott választás, ha már kormánytöbbség által buktatott kormányban je-gyeztünk egy premiert. És így lesz fontos játékos az elnök, aki mögül a tisztújításkor épp kiszálltak a liberálisok.
