Történelmi magasságokat ostromol az euró árfolyama. A napokban egyre több teret kap ez a kérdéskör, és joggal, hiszen ez nem csak azoknak az életét keseríti meg, akik az európai pénznemben vettek fel bankhitelt.
Történelmi magasságokat ostromol az euró árfolyama. A napokban egyre több teret kap ez a kérdéskör, és joggal, hiszen ez nem csak azoknak az életét keseríti meg, akik az európai pénznemben vettek fel bankhitelt, hanem mindenkiét előbb-utóbb, mert gyakorlatilag nincs olyan termék vagy szolgáltatás, aminek az árára ne lenne hatással ennek az árfolyamnak az alakulása.
Az illetékesek igyekeznek elejét venni a pániknak, a jegybank egyik jól ismert szakértője szerint semmi ok a félelemre, mert a valutapiac ellenőrzés alatt áll, az árfolyamra rövid távon csak a kereslet-kínálat viszonya van hatással. Ez elsőre nem is hangzik rosszul, és a közvélemény egy részét talán meg is lehet nyugtatni ilyen nyilatkozatokkal. Azt a réteget, amelyiknek egy-két béremelési ígéret már elegendő a voksára pályázó jelöltek közötti választáshoz.
A gond ott van, hogy a valóság ennél összetettebb, és az utóbbi napok jelei szerint jócskán van mitől tartani. A versenyszférában érdekelt gazdasági szakértők sem olyan optimisták, mint a jegybanki szakember. Az euró szárnyalása kapcsán többen ismét felidézték, hogy a lej-euró árfolyamot nagyon sok dolog befolyásolja, döntő jelleggel politikai tényezők is. Az új kormány például emelni akarja a béreket, és újabban az adóprés enyhítéséről is elkezdett beszélni a kormányfő. Csökkentené a munkáltatók társadalombiztosítási járulékait, és visszatérne a többkulcsos személyi jövedelemadóhoz. De nem esett szó eddig arról, hogy az adóprés lazításával kieső állami bevételeket honnan pótolják. Pedig kellene nekik az a pénz, mert béreket akkor is emelnének, ha az év második felében romlani kezdene a gazdaság teljesítménye, és már az idei államháztartási hiánycélt is megemelték. Mindent összevetve, ezek a dolgok azt mutatják, hogy az ország visszafele indul abba az államháztartási kátyúba, amiből hosszú évek megszorításai árán úgy-ahogy kirángatta a volt kormányzat. Nem csoda, ha ilyen jelek láttán értéktelenedni kezd a lej, mert az euró drágulása a mérleg másik serpenyőjéből nézve ezt jelenti. Ez az euróhiteleseknek azonnal magasabb törlesztőrészletet, de előbb-utóbb mindenki számára magasabb árakat jelent. Így ihatja meg a politikusok népszerűség utáni hajszájának levét az adófizető, akár még a bejelentett állami kiadások eszközlése előtt is, mintegy előre törlesztve a csekket, amely alól még az állami alkalmazottak sem szabadulnak.
