Családias hangulat, színes programkavalkád

Marosszentgyörgyi magyar közösségek napja

Bensőséges hangulat, hagyományos ízek, érdekes gyerekprogramok és kulturális műsor várta a szép számban érkező látogatókat szombaton a katolikus plébánia udvarán a marosszentgyörgyi magyar közösségek napjára. A hagyományos mesterségektől, kézműves-tevékenységektől az ügyességi játékokon át a lovaglásig, íjászatig, harci bemutatókig és néptáncig a családok apraja-nagyja talált kedvére való tevékenységet, ráadásul számtalan hagyományos finomságot meg lehetett kóstolni: a mezőpaniti Therézia cég különféle sajtjait, egyéb tejtermékeit, frissen préselt szőlőlevet, egy üstben marosjárai szilvaíz rotyogott, a másikban pedig finom pánkót sütöttek.

A marosszentgyörgyi magyar közösségek napja rendezvénysorozat szombaton reggel ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, majd koszorúzással egybekötött megemlékezésre várták a római katolikus templomkertben felállított emlékműnél mindazokat, akik fejet szerettek volna hajtani a 13 aradi vértanú áldozata és hősiessége előtt. A rendezvény idei védnöke a magyar Országgyűlés elnökének titkára, dr. Virág András volt, aki igen különleges meglepetéssel kedveskedett a marosszentgyörgyi magyar közösségnek, Kövér László elnök ajándékaként az Országgyűlés székhelyén kitűzött magyar zászlót adta át ünnepélyes keretek között.

Az emlékműnél Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere mellett dr. Virág András, valamint Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a képviseletében Gyombolai Péter konzul emlékeztek.

– Az Aradon kivégzett hőseink emléke nagy erővel figyelmeztet bennünket arra, hogy a szabadság milyen becses kincsünk. Hatalmas érték ez, melyet óvni és védeni kell, mert a szabadság nem magától értetődő és örökös ajándék, ezért a kincsért bizony 1850-et követően is időről időre újra és újra megharcoltak elődeink, de nekünk is gondosan ügyelnünk kell rá, ápolnunk kell, hogy velünk maradhasson. Különösen aktuális ez most, amikor a világban oly sok bizonytalanság üti fel a fejét, most, amikor éppen csak tán túljutunk a kegyetlen járvány okozta megrázkódtatásokon, amikor a szomszédunkban háború zajlik, amikor az energiahordozók elérése komoly kérdéseket vet fel Európa-szerte. Most különösen éberen kell őrködnünk fölötte, ápolnunk, gondoznunk kell őt – hangsúlyozta a konzul. Dr. Virág András anyaországi cserkészvezető a cserkészet jelentőségéről, nevelésben betöltött szerepéről szólt, mint mondta, a magyar cserkészet célja a gyakorlati keresztény életre nevelés – a mindennapi élet gyakorlatával, a cselekedve tanulás módszerével. A lényege egyetlen mondatban: „A cserkésznek nem az a feladata, hogy jó legyen, hanem hogy jót tegyen” – világított rá.

A megemlékezést követően a plébániakertben a magyar népi kultúra és hagyományok vették át a főszerepet, a gyerekeknek számtalan érdekesebbnél érdekesebb programmal kedveskedtek a szervezők, kézműves-foglalkozásokon és ügyességi játékokon vehettek részt, megismerkedhettek a régi hagyományos mesterségekkel, kipróbálhatták többek között a szövést, a kosárfonást, a fafaragást, a mézeskalács-díszítést, a lovaglást, de olyan tevékenységeket is, amelyekbe lehet, hogy eddig nem nyertek bepillantást, például végignézhették, hogyan zajlik a szőlőpréselés, miként készül a hagyományos marosjárai szilvaíz, a kotyó, és ők maguk gyúrhatták és szaggathatták a tésztát, amiből pillanatokon belül kisült a pánkó.

„Orvosságbőrbe” bújt finomságok

 A Gyulafehérvári Caritas munkatársai a plébánia udvarán lévő filagóriában várták az aprónépet Lélekpatika című játékukkal, meghallgatták a gyerekek gondjait, majd ezekre „orvosságot” javasoltak, a felcímkézett üvegekben a léleksimitől az álomhozóig, a nyugi falatig és a hisztizúzó ziziig igen széles volt a finomságok tárháza. Népszerű volt a Keresd meg és rakd ki játék is, egy, a Szuperár kórus repertoárjában lévő dal refrénjének a szótagjaiból kellett kirakni az eredeti szöveget – tudtuk meg Récsei Máriától, a Caritas munkatársától.

Hogyan éltek, milyen eszközöket használtak őseink?

Őseink életmódjával ismerkedhettek meg a látogatók a plébánia udvarán felállított, Mongóliában készült jurtában. A Torockói Íjász Szer Egyesület képviselője, Bárdos Zoltán elmondta, bemutatták az érdeklődőknek őseink életmódját, az eszközöket, amelyeket használtak. Az autentikusan berendezett jurtában az oltártól a nemezterítőkig és az összmagyarságra jellemző szimbólumokig mindeniknek megvan a története, ki lehetett próbálni a hagyományőrző eszközöket a szarukürtöktől a palatábláig, és azt is, hogy hogyan gyújtottak tüzet az őseink. A jurta szomszédságában a gyerekek sorban álltak, hogy kipróbálják az íjászkodást, az ostorhasználat csínját-bínját is megmutatták nekik. A gyerekek a fából készült játékokkal is szívesen játszottak, az idősebbek pedig a színpadon fellépő néptánccsoportok, citerások műsorának tapsolhattak.

Addig főzik, amíg megáll benne a kanál

Bizonyára sok gyereknek fogalma sincs, hogy miként készül a hagyományos szilvaíz, a marosszentgyörgyi rendezvényen saját szemükkel láthatták, amint a marosjárai Péntek Emese órákon keresztül kavargatta a negyven kiló gyümölcsből készülő, és hordóból rögtönzött üstben rotyogó finomságot. Érdeklődésünkre azt is elárulta, a hagyományos szilvaíz titka, hogy cukor nélkül készül, és 12 órát szokták főzni, addig, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy felfordítva is megáll benne a kanál. 

Összekapcsolták a múltat a jelennel és a jövővel

Székely Szilárd, a szombati rendezvény egyik szervezője lapunknak elmondta, az ötletet az adta, hogy Marosszentgyörgyön nagyon sok civil, karitatív, kulturális és egyházi szervezet van, amelyek a maguk terén különféle feladatokat látnak el, tevékenységeket végeznek, és úgy gondolták, ha már ennyi értékkel rendelkeznek, legyen egy nap, amikor ezek a közösségek találkoznak, bemutatkoznak egymásnak és a nagyközönségnek. Hozzátette, a plébánián kialakult egy kis kulturális központ, ugyanakkor a református, unitárius egyházközség is próbál közösséget építeni, ezért úgy gondolták, jó lenne, ha ezek a közösségek, illetve a civil szervezetek, cserkészcsapat jobban megismernék egymást a családias hangulatú, színes programokkal tarkított eseményen. 

Emellett a közösségi alkalmat össze szerették volna kapcsolni az október 6-i megemlékezéssel, amely a magyar közösség számára nagy jelentőségű. 

– Úgy gondoltuk, összekapcsoljuk a múltat a jelennel és jövővel, hiszen, bár október 6-a gyásznap, arra is fel kellene hívni a figyelmet, hogy a hősöknek az áldozata nem volt hiábavaló, hiszen ma is van élő, aktív magyar közösség – mutatott rá a szervező. Mint mondta, tavaly nem tudták megszervezni a rendezvényt, ugyanis vörös zónává nyilvánították a községet, azonban 2019-ben, az ötödik magyar közösségi napon több mint ezer-ezerötszázan fordultak meg.