Csalóka bizalom
Már régen megírta, és sokszor mondta is Sütő András: „Ha kifogytál a bizalomból, vond felelősségre az örökös hiszékenységedet!”. Nem beszélnek róla. Én mégis nagyon akartam hinni a magyar barátaimban, jó ismerőseimben, hogy a szavazás napján a pecsétet Crin Antonescura teszik. Még ha nem is tetszik nekik, ha nem nagyon hisznek az ígéreteiben, akkor is ő a legjobb nekünk. Már a megjelenése, a hangja, a mondandója, a viselkedése is jobb, még a nyakkendője is másként áll, mint a furfangos, gyűlöletet sugárzó – egyebet nem! – Simion szúrós tekintete. Mintha kinyírni készülne!
Hiába a kérések, magyarázatok az AUR-osok tetteiről, viselkedéséről, a múltat átélve mondom, hogy szörnyű idők várnak ránk, a magyarokra. Én már megéltem a fekete márciust! Gondolják át, és tegyék a pecsétet egy intelligens ember nevére, mert meg kell maradnunk.
Mindenképpen több lenne az esélyünk megmaradni, megőrizni mindazt, amit eddig elértünk! Hogy mit értünk el? Beszélhettünk anyanyelvünkön, a gyermekek magyar iskolában tanulhattak, magyar nyelvű felsőfokú intézményekben szerezhettek oklevelet, több esetben anyaországi támogatással működő egyetemeken, és félelem nélkül mondhatták, hogy „miénk itt a tér”.
A négy unokám a Református Kollégiumban tanult, a legkisebb a X. osztályt végzi a Bolyaiban.
Szomorú és kétségbeesett vagyok, mert az erdélyi magyarság nagy része nem értette meg, hogy az elért eredmények milyen óriási dolgok, lehetőségek. Egyszerűen nem mentek el szavazni. Minek? – mondták. A jelenlétükkel legalább a „a többen vagyunk” állítást bizonyítottuk volna.
Nagy Katalin,
Marosvásárhely
