Ha a politikusok a munkatörvénykönyvben is csak adóbevételt növelhető eszközt látnak, akkor az ostor azokon a cégeken csattan majd, amelyek nem élvezetből egyensúlyoznak a legalitás határán.
Stílszerűen épp a munka ünnepén léphetett volna életbe az új munkatörvénykönyv, ha nem pihenőnappal köszönt ránk az idei május. A milliós nagyságrendű aktív társadalmi rétegnek az életében szerepet játszó jogszabály kapcsán sok izzadság és nyomdafesték ömlött már ki a vitaporondokon, de a konkrét hatályba lépésének előestéjén elhangzottak szerint e törvénykönyv sokrétűbb veszélyeket rejteget, mint a szakszervezeti és ellenzéki szférákból vizionált modern rabszolgaság.
Először a kormány szokásos reformöntettel tálalta az új munkatörvénykönyv tervezetét, azt állítván, hogy ha a munkáltatóknak jobban kedvező jogszabályra cserélik a régit, akkor elsősorban a munkavállalók nyernek a dolgon, mert könnyebben jutnak majd álláshoz, és a gazdasági helyzet is javulni fog, ha a munkaerőpiac rugalmasabbá válik. Az ellenzék és a szakszervezetek gazdasági érvekkel nemigen szálltak vitába, inkább azt hangsúlyozták, hogy a munkavállalókat modern kori rabszolgasorba fogja dönteni az új jogszabály.
Újabban pedig már szó nincs rabszolgaságról, avagy éppen az új jogszabálynak betudhatóan javuló gazdasági körülményekről. A múlt héten a korrupciós botrány miatt távozó korábbi tárcavezető helyett ideiglenes munkaügyi miniszterré is előlépett kormányfő már arról beszélt, hogy az állam hatóságai az új munkatörvénykönyv révén hadba szállnak a feketemunka ellen. Mivel ez már szigorúbb büntetéseket helyez kilátásba azon cégek számára, melyek szürkén vagy feketén dolgoztatják alkalmazottaikat, azaz a munkavállalónak fizetnek, de az államot illető terhek alól igyekeznek részben vagy egészen kibújni.
Most már a vezérszó az adócsalás visszaszorítása és az állam bevételeinek növelése, nem a bérből megélhető adófizető elhelyezkedésének, vagy a törvénytisztelő munkáltató életének a megkönnyítése.
Abban egyetérthetünk az illetékesekkel, hogy a törvényeket azokkal is tiszteltetni kell, akik kerülőúton próbálnak tisztességtelen hasznot zsebre vágni. Csakhogy ha a botcsinálta politikusok a munkatörvénykönyvben is csak adóbevételt növelhető eszközt látnak, akkor az ostor azokon a – főleg ingatag lábon álló – cégeken csattan majd, amelyek nem élvezetből egyensúlyoznak a legalitás határán, hanem mert másképp képtelenek túlélni egy olyan gazdasági közegben, amelynek javításáért a válság évei alatt a kormányzat nem sokat mutatott fel. Így a legálisan dolgozók száma aligha fog gyarapodni, a munkanélkülieké azonban szinte biztosan.
