Csehy Zoltán: Orpheusz újra leszállt

Kovács András Ferenc halálára

Orpheusz újra leszállt: lantja alant zenél.

Hádész rejtekeit dúlja a lantvihar.

Apró csillagait rendezi dallamod

           égbolttá, s a sötét fakul.

Árnyak közt te a hús vagy meg az értelem,

termő test, viruló szó-vegetáció,

kontúrt adsz a sötétnek, kiszabott irányt,

           s fellélekzik a holt anyag.

Sziklás, zord zugokon sarjad a szóvirág,

nem láttuk soha így Perszephonét: zokog

embersorsodon és empatikus szemét

           könny áztatja vörösre most.

Állathad s madarak jönnek a dal nyomán,

úgy hírlik, hogy a fák is követik nyomod,

tápláló gyökeret egy ad: arany zenéd,

           most épp lenn van „örök” tavasz.