Gőzerővel dolgozik az alkotmánymódosító parlamenti bizottság. A kérdéskör horderejének nagysága folytán érthető, hogy gyakorlatilag ez a kérdés tematizálja a közéleti diskurzust ebben az időszakban.
Gőzerővel dolgozik az alkotmánymódosító parlamenti bizottság. A kérdéskör horderejének nagysága folytán érthető, hogy gyakorlatilag ez a kérdés tematizálja a közéleti diskurzust ebben az időszakban. A választó, aki majd a folyamat végén, népszavazáson nyilváníthat véleményt az új alkotmányról, egyelőre azt láthatja, hogy a közéleti erővonalakat az utóbbi évek politikai csatáiból okulva alaposan átszabják, de pozitív változásokat is hozhat az új alaptörvény.
Kisebbségi szemszögből nézve jó, hogy elfogadták azokat a módosító javaslatokat, miszerint szabadon használhatjuk majd nemzeti jelképeinket, vagy saját döntéshozó és végrehajtó szerveket alakíthatunk az identitásunk megőrzését érintő hatáskörökben. Ám nem mind arany ami fénylik – az utóbbi javaslat a még el nem fogadott kisebbségi törvény alkalmazásának adna alkotmányi keretet, tehát ez egyelőre olyan, mint a választási ígéretek szoktak lenni, amiket akkor váltanak be, ha az a politikumnak is érdekében áll, nem csak az elszédített szavazónak. Az is előrelépés, hogy az alaptörvény módosításával elfogadnák a kisebbségek történelmi szerepét a román állam kialakulásában. Hogy ez miként volt lehetséges egy elméletileg homogén nemzetállamban, amely meghatározást viszont nem vették ki az alkotmányból, egyelőre semmilyen szaki nem részletezte…
Abból már nem csak a kisebbségiek nyernének, hanem az ország összes adófizetője, hogy egy másik elfogadott módosító javaslat szerint a jövőben elveszíti mandátumát az a parlamenti képviselő vagy szenátor, aki kilép az őt törvényhozásba juttató párt soraiból, vagy átiratkozik egy másik politikai alakulatba. A törvényhozóknak a hatalmi erőviszonyok szerinti vándorlását eddig is tiltani kellett volna, hiszen a jelenség csak az ezelőtti parlamenti ciklusban azt eredményezte, hogy a választásokon kirajzolt erőviszonyoktól teljesen eltérő összetételű hatalom vette át az ország kormányrúdját, amely a győzelméhez vezető bizalmatlansági indítvány szavazása előtti órákban szerezte meg a kellő támogatást, csak ők tudják milyen ígéretekkel soraikba csalogatott honatyák szavazatai révén. Ez a változás a politikusok autonómiáját csorbítaná, joggal lehetünk rá kíváncsiak, hogyan fogják majd gyakorlatba is ültetni. Mert a politikusok igencsak hajlamosak függetleníteni magukat a választói akarattól, erre a legjobb példa, hogy újabban már kórusban érvelnek amellett, miért is kell figyelmen kívül hagyni az egykamarás, háromszáz fős parlament bevezetéséről kiírt, érvényes 2009-es referendum döntését.
