Csíkfalván adtak hálát a reformátusok

Az új kenyér ünnepén

Vasárnap Csíkfalván gyülekezeti napon adtak hálát a Felső-Nyárádmente reformátusai az új kenyérért, a föld terméséért és Isten bőséges kegyelméért.

Fotó:  Gligor Róbert László

  A református közösségekben augusztus utolsó vasárnapja az új kenyér, ősi nevén az új búza zsengéje ünnepe, amikor úrvacsorát vesznek és hálát mondanak az asztalra kerülő új kenyérért, a mindennapi betevő falatért. A Felső-Nyárádmente 320 reformátusát pasztoráló csíkfalvi missziói egyházközségben évente más-más településen kerül sor az ünnepi együttlétre, idén az anyaegyházra esett a vendéglátói szerep.

 A szabadtéri ünnepi istentiszteleten Kerekes József lelkipásztor azt fejtegette, hogy a hálaadás ünnepén ki-ki számba veheti, hogy mennyit adott családjának, közösségének, és mit kapott Istentől az elmúlt időszakban. Hazudhatunk magunknak, dolgozhatunk folyamatosan, földi javakat, boldogulást és elgurult garasokat keresgélhetünk a földön, pedig egészen más volna, ha legalább néha felegyenesednénk, és ünnepi ruhába öltözve az égre is tekintenénk. Minden nap lehet életünkben egy határvonal, előttünk áll egy ismeretlen jövő, de az új világ határán Isten áll mellettünk, aki egy nyíllövés nélkül adhatja kezünkbe a győzelmet, ő terít nekünk asztalt, az ő kegyelméből kapunk mindent.

 Az úrvacsorai ágendai szolgálatot a jobbágyfalvi László Szabolcs teológiai hallgató végezte, majd a hívek sorban járultak átvenni a szentség jegyeit, a kenyeret és a bort, míg a helyszínen a föld idei terméseiből is szemlére tettek egy-egy keveset a hívek.

 A hálaadás napján számba vesszük, amit kaptunk, és arcunk pirulásával azt is láthatjuk, hogy mit adtunk a mindenható Istennek. Az új kenyér ünnepén már évek óta az a szokás, hogy a missziói egyházközséghez tartozó tizennégy felső-nyárádmenti település reformátusai egybegyűlnek, közös istentiszteleten vesznek részt, úrvacsorát vesznek, majd terített asztal mellett közösen étkeznek, beszélgetnek, együtt töltenek néhány órát. Az idei együttlét igencsak kérdéses volt a járványhelyzet miatt, és kezdetben az érdeklődés is alacsonyabb volt, végül úgy döntöttek, hogy a parókia udvarán tartják meg az ünnepet, és jó volt látni, hogy végül jóval többen eljöttek az ünnepségre, mint amennyien bejelentkeztek és amnnyire számítottak a szervezők, és az is örvendetes, hogy ezúttal is érkeztek más felekezetűek is, akik elkísérték református házastársukat. Az emberek szívében ott van a tudat, hogy nehéz időszakot élünk, további nehéz időszakok is következhetnek, de mégis van mit megköszönni a Mindenhatónak. A termés legjava is szemlére kerül ilyenkor, láthatjuk, hogy van mit tenni az asztalra ebben az esztendőben is. Megtelhetnek a kamrák és pincék, s ez azt is jelenti, hogy a nehéz idők ellenére Isten most is bőven adta ránk áldását – osztotta meg lapunkkal a nap lényegét Kerekes József. Örömmel tölti el, hogyha a gyülekezet részt vesz az istentiszteleteken és a közösségi alkalmakon, így együtt várhatják az áldást az „élet istentiszteletein” is.