Csillagköz

Bár a cím ilyesmit is sejtethetne, ne gondoljunk sci-fire, csillagászatra, kvantumfizikára. A Csillagköz Marosvásárhely egy jobb időket megélt, ma is létező utcácskájára utal. Sűrűn frekventált örömtanya, magyarán kupleráj is működött ott valamikor. Ezt maga a költő, Nagy Attila jelentette ki szeptember 9-én, szerda délután, amikor új könyve bemutatóján a kötet szerkesztője, Szőcs Katalin kérdéseire válaszolt a Bernády Házban. Addigra már Nagy Csiha Emese ihletett hárfajátéka és Gyéresi Júlia színművésznő hangulatos verstolmácsolása kellőképpen ráhangolta a népes közönséget a témára, a magáról egyre többet hallató Lector Kiadó újdonságának ismertetőjére.

Az alcím pontosít, Önéletrajzi töredékeket kap kézhez az olvasó. A versekből már olvashattunk néhányat a Látóban, Székelyföldben, mellékletünkben is, kellő várakozást is keltettek bennünk, és aligha tévedünk, ha azt jósoljuk, hogy a 64 lírai vallomást, illetve az Elő- és Utóhangot felölelő gyűjtemény a szerző egyik legnépszerűbb kötetévé válik. Jólesik kézbe venni, a borítón Haller József beszédes pasztellje, a Muzsikáló Pán megadja az alaphangot, számíthatunk arra, hogy könnyed, játékos, incselkedő hangvételű könyvnek örvendhetünk. Nem is kell csalódnunk, a versek ilyenek is, és bőven találkozunk a kiadványban derűvel, nosztalgiával, pátosszal, öniróniával. Mindezt mélyen áthatja a szeretet a város, a szülők, nagyszülők, rokonok, barátok, a hajdanvolt Marosvásárhely jellegzetes helyszínei, legendás alakjai iránt. Igen, az egykori Vásárhely köszön vissza a könyvből, hiszen a költő főleg a gyermek- és kamaszkorát idézi fel, annak a legszebb élményei, emlékei nemesülnek verssé, és általuk az akkori kegyetlen, nehéz korszak is megszépül, fel-felragyog. Nagy Attila azt a vásárhelyi szellemet próbálja megszólítani, visszahozni, lírában is megörökíteni, amely sajnos ma már a múlté, ezért is indul mindegyre az eltűnt idő nyomába. Nem járhat sikerrel, hiszen tudja, érzi nap mint nap, hogy más ma a világ. „A város most már bennem él” – vallja, a beszélgetés is ilyen irányba terelődik. Mégis próbálkozik. Sokan vagyunk így ezzel. A költő és új kötete segít, hogy időről időre lélekvigasztalón visszaröppenjünk felhőtlen napjaink valamelyik kedves színterére, ahol ott voltak a mára már szerteszét széledt játszótársak és vigyázó, gondoskodó szeretteink.