Csipike üzenete

Az ablakpárkányon levő gyöngyvirágcsokorból mindenki kapott egy szálat, hogy a szeretet jegyében – kalap híján – a hajába tűzze. Ez volt a Sáromberki Iskolaközpont harmadik osztályában megtartott rendkívüli nyílt óra üzenete, amelyen több mint harminc Vásárhely körzetében dolgozó tanítónő vett részt Balás Éva körvezető irányításával.

Az ablakpárkányon levő gyöngyvirágcsokorból mindenki kapott egy szálat, hogy a szeretet jegyében – kalap híján – a hajába tűzze. Ez volt a Sáromberki Iskolaközpont harmadik osztályában megtartott rendkívüli nyílt óra üzenete, amelyen több mint harminc Vásárhely körzetében dolgozó tanítónő vett részt Balás Éva körvezető irányításával. Fodor Ildikó tanítónő színes, látványos órát tartott a választott tantárgy, a gyermekirodalom keretében az olvasóvá nevelésről.

A tábláról a nemrég elhunyt Fodor Sándor mosolygott hamiskásan a harmadikos nebulókra, akik közül a legtöbben elolvasták a Csipikét, s így könnyen válaszoltak a feladatlap kérdéseire. A táblán levő színes térképen magabiztosan igazodtak el a meseregény színhelyét jelentő erdő díszletei között, s az egyik csoport jókedvűen adta elő, csárdással is fűszerezve, a főszereplő lakodalmát a szelek szárnyán érkező sziromlánnyal, Tipetupával.

A csoportokba osztott kisdiákok képességeiknek megfelelő feladatot kaptak, s a tanítónő változatos módszerekkel bírta szóra őket. Kolléganői elismeréssel értékelték, hogy hosszú munka eredménye került bemutatásra, s azt is, hogy a választható tantárgy keretében az olvasásra ösztönzéssel neveli tanítványait. Fodor Ildikó elmondta, hogy egy felosztott kisegítő osztály diákjait is be kellett fogadnia, akik a regényillusztrációt színezték ki. Bár Fodor Ildikó szabadkozott, hogy voltak tanítványai, akiknél nehezebben ment az olvasás, a nagyon változatos osztály legjobbjai nem maradtak el az elit osztályokba járó társaiktól, s válaszaikból kirajzolódott a szereplők jelleme is.

A pedagógiaköri tevékenység az óraelemzést követően kerekasztal-megbeszéléssel folytatódott, amelynek témáját az opcionális tantárgy fontossága, ez esetben az olvasóvá nevelés képezte. A résztvevők Ferenczi Imola-Tímea nagyernyei és Tot Hajnal, a Liviu Rebreanu iskola tanítónőjének vitaindítóját hallgatták meg. Ferenczi Imola-Tímea arra kereste a választ, hogy miért nem akarnak a gyermekek olvasni. Tot Hajnal a mese fontosságáról beszélt értékes, sok adatot közlő dolgozatában.

Ebből idézzük a mindenki számára megszívlelendő részletet, és gratulálunk a harmadik osztályokban tanító pedagógusoknak a szép rendezvényért.

Mese és immunrendszer

„A gyerekgyógyászok arra a következtetésre jutottak, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei sokat meséltek, jobb az immunrendszerük. Megfigyelték, hogy amikor a gyerek bölcsődébe, óvodába lép, gyakran megbetegszik. Érthető, hiszen nagyobb a megfertőződés lehetősége – mondjuk. Azonban létezik egy pszichés ok is. Amikor a gyermek leválik, az elbizonytalanodás következtében gyengül a vírusokkal, baktériumokkal szembeni ellenállóképessége. Ezért a kutatók azt ajánlják a gyakran megbetegedő gyermekek szüleinek, hogy meséljenek többet.

Papp Zsolt filozófus egyik esszéjében arról ír, hogy veszélyben van a gyermekkor, mert egyre rövidebb időre zsugorodik, és az is szakaszokból áll. A piaci attitűd, a médiából sugárzó csábítás következményeként a gyermek hamar megváltoztatja természetes létmódját. Ahelyett, hogy gyerek lenne a gyerek, kisiskolás korban már koraérett, profán megnyilvánulásokkal találkozhatunk. A gyerekkultúrából lassan kiszorul a mese. Egy üzleti célú szubkultúra visszaszorítja a gyermeki mesei formákat. A mese, a bábszínház helyét átveszi a tinidiszkó, a sztárutánzás. Lehet, hogy otthon minden gyerek szeret mesét hallgatni, de közösségben nem mondják. Egy tízéves gyerek már nem meri felvállalni, hogy szereti a mesét, mert nevetség tárgya lenne. Sokszor a szülő is könnyebben megvesz egy értéktelen videót, mint egy szép mesekönyvet.”