A helyzet fokozódik – állapítaná meg joggal Virág elvtárs, a kormányfőhöz kötődő botrányok sorát látva. Kezdetben volt egy diákkori ittas vezetés, ami semmiképp sem szép, de kellő enyhítő körülmények mellett még elmegy, pláne, ha az emberfia megbánást is tanúsított. Viszont egy pénzügyi karriert építgető ember esetében egy rendezetlen banki tartozás elől kereket oldani már sokkal súlyosabb, ez már túlmegy a megbocsátható határon. Mivel a képzettsége okán pontosan tisztában kellett lennie az ügy jogi és erkölcsi vonzataival, ez alapjaiban kérdőjelezi meg a fegyelmezettségét, és megsemmisíti a szavahihetőségét, de ami ennél sokkal rosszabb, az országét is, ahol ilyen múlttal pénzügyi tárcát és kormányt lehet vezetni. És ezért nem csak az illető a felelős, hanem azok is, akiknek a dolga lett volna a feddhetetlenségéről meggyőződni.
Itt már feltevődik a kérdés, hogy az adófizetők pénzén tartott külföldi hírszerző szolgálatnak vajon nem tűnt fel, hogy a szépreményű ifjú gazdasági szaki a közúton és a saját szakterületén is a bíróságok látókörébe tévedt? Ha nem vették észre, a szolgálatot felügyelő döntéshozóknak illene kérdőre vonni őket. De akár az is meglehet, hogy tudtak a dolgairól, csak az információt célzatosan használták fel, esetleg az illetőt is kézben tartva időközben. Mert szó, ami szó, közúti afférjáért a bíróságot megjárt emberünk karriere nem hétköznapian indult, szinte az egyetem padjaiból került az új-zélandi jegybankhoz, aztán az európai beruházási bankhoz, majd itthon a piac egyik kicsi, de komoly presztízsű cégbirodalomhoz tartozó pénzintézethez. Egyik sem kimondottan arról híres, hogy lámpással keresné a törvénnyel összeütközésbe kerülő ifjú titánokat. Amikor a banki tartozásáért beperelték a tengerentúlon, épp ez utóbbinál volt fontos székben, mellényzsebből kellett volna tudnia rendezni az ügyet, de füle botját sem mozdította. Saját állítása szerint nem is tudott róla, hogy beperelték. Két bírósági üggyel a rovásán simán felkerült a pártja parlamenti jelöltlistájára, s a szekrényből a csontvázak csak most kerültek elő. Az csak az egyik dolog, hogy a liberális pártban most zajló elnökválasztási kampányra tökéletesen vannak időzítve ezek a botrányok, csakhogy időközben a koalíció népszerűsége is megkopott, a legújabb felmérés szerint a szocik és aranyos kisöccseik a szavazatok szinte felét vinnék most, miközben a kormányoldalt 35 százalékra taksálják a felmérők. És ha van még csontváz a szekrényben, az könnyen hozzájárulhat ezeknek a támogatottsági adatoknak a további változásához az ellenzék javára. Mert ők most teljes joggal törhetik a tányérokat a többszörösen is rovott múltú kormányfő fején. A jól végzett munka elnöki palotában trónoló bajnokának nemcsak a pártjában, de a szolgálatoknál sem ártott volna rendet tenni a portán, ám még javíthat a hibán egy selyemzsinórral a kormányfő címére.
