Csudálatos iskola
2011-04-19 20:09:16
- Sebestyén Mihály
Csudálkoznak, hogy egy gimnázium igazgatója ott ül egy szélsőséges nacionalista párt szervezkedésének elnökségében.
Csudálkozik a sajtó, csudálkoznak a politikában jártasak, hogy egy gimnázium igazgatója ott ül egy szélsőséges nacionalista párt szervezkedésének elnökségében. Ha maguk is tanítványai lettek volna annak a patinás-pattanásos iskolának, nem fejeznék ki értetlenségüket. Hiszen a falak csakúgy lehelték magukból a meleg kisebbségbaráti, demokratikus légkört. A demokrácia minimuma sem valósult meg; csend-rend-fegyelem-aki-rossz lesz-elverem jogcímén a főlépcsőn tanulónak közlekedni tilos volt. Lehet, ma már nincs így, de ha tehetem, soha nem megyek be az egykoriba. Szívfájdalom nélkül maradok távol az érettségi találkozóktól. Hiszen akkoriban, mikor én jártam beléje, a kádercsemeték csemetekertje volt, járt oda párttitkárfi és bukott követségi attasé gyermeke, mozgalmárok utóda, az állambiztonsági rendszer kedvezményezettjei, haszonélvezői és hasonélvező egyaránt. És a tanárok között ott voltak a jövendő várta-várt kemencefűtők. Nem csudálkozom azon, hogy éppen pappsanyi iskolájában alakul meg a párt, hiszen a várta-várt is ott izmosodott meg. Ha nem is ott alakult, hanem, emlékeim szerint, a megyei könyvtár igazgatói irodájában, a demokrácia eufóriájában.
Akik odasereglettek pártot formázni, az iskola neveltjei voltak (részben, egészében), vagy ugyanolyan típusú iskolák kicsinosítottjai – hisz mennyi volt és van ebben a kis bérces fészekben!
Figyeld meg, barátom, micsoda nagy a közegellenállás, aknamunka, huzavona, odázás, ha magyar iskoláról van szó. A legkonzervatívabb társaság éppen a tanügyben és Bizáncban gyűlt össze. Ők a nemzeti gondolat erőszakos terjesztésének élharcosai. Ezt bízta rájuk a történelem, Anghelescu doktor, egykori hírhedett közoktatási miniszter és Ceauşescu tanár-tábornokai.
Az a baj a kisebbségi iskolákkal, hogy minden tiltás ellenére már magával a másképpen ejtett szóval is másképp gondolkodásra nevel(het). Persze, kell hozzá a tanár bátorsága, a tanszabadság és a demokrácia. Aminek a pártalapítók, a dogmatikusok teljesen híjával vannak.
Mondom mindezt arról az iskoláról, melynek falán dísztábla áll az atyám nevével. Akkor tették föl, amikor még kellett szemszúrásból némi álságos nyájasság. A magyar szóért fogat kiverő igazgatók és tanár-kápók neve ezután kerül fel. (Vagy már ott aranylik.) Várható, hogy beépített híveim révén nemsoká hírt kapok a kedves név törléséről.
