Leginkább felbolydult darázsfészekhez hasonlít a mai politika. Darázsfészekhez vagy viperafészekhez.
Leginkább felbolydult darázsfészekhez hasonlít a mai politika. Darázsfészekhez vagy viperafészekhez. Maradok mégis az első változatnál, egyrészt mert a Viperafészek a Nobel-díjas francia író, Francois Mauriac leghíresebb regényének is a címe, amelyben a szerző kora látszólag rendezett életű nagypolgári családjaiban romboló hazug, álszent erkölcsök hatását írja le, és nem szeretnék a plagizálás vétségébe esni. Másrészt a darázsfészek azért is találóbb, mert a zúgó darázsraj sokkal találóbb zajos-zimórás politikai életünkre, mint a néma, de amúgy félelmetes csúszómászók fészke. Bár ez is felismerhető a hazai politikában.
A feldühödött darázsrajhoz hasonló politikai támadások célpontja ezúttal a miniszterelnök, aki a Szociálliberális Szövetség felbomlása után tárgyalásokra hívta meg az RMDSZ-t. Hatalmas felhördülést váltott ki a gesztus, érdekes módon nem is annyira a politikumból, mint inkább a kereskedelmi hírtelevíziók műsorvezetőiből és meghívottjaiból, akiket, természetesen, a kellő hatás érdekében tudatosan válogatnak össze. Így aztán „szakszerűen”, profi módon fröcskölik a magyarellenes mérget a nézők felé, s itatják bele a gyűlöletet a mindennapi élet nyomorúságai miatt könnyen manipulálható emberekbe.
Az RMDSZ belső parlamentjének szombati ülése, amelyen a testület megbízatást adott az elnöknek a koalíciós tárgyalások lefolytatására, olaj volt a tűzre. Nyakló nélkül lehetett szidni a magyarokat is, de a kormányfőt is, amit szemmel látható kéjjel meg is tettek a hírtelevíziók, sőt, kapóra jött a politikai porondon amúgy nemigen számító pártocskáknak is, hogy „tiltakozzanak”, ily módon próbálva valamelyes politikai tőkét összekovácsolni maguknak a májusi európai, illetve az év végi államelnök-választásokra.
Én magam nem láttam őket az SZKT napján, de egy szerkesztőségünkbe eljuttatott közlemény szerint a Dan Diaconescu-féle Néppárt marosvásárhelyi képviselői a tanácskozásnak helyet adó épület előtt tiltakoztak az RMDSZ esetleges kormányba lépése ellen. Illetve így akarták megüzenni az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőinek, hogy „az egészségügynek nincs nemzetisége”, „az orvosi és gyógyszerészeti egyetem csak egyben erős”, illetve, hogy „a prefektusokat nem politikai kritériumok alapján kell kinevezni”. Ugyanakkor emlékeztetni akarták a kormányfőt, hogy „felvállalta az egységes és osztatlan MOGYE-t”, végül pedig így akarták kifejezésre juttatni „elégedetlenségüket az RMDSZ kormányzati igényeivel szemben”.
Arról is beszélhetnénk, ami a világhálón folyik. Egészen közönséges, hiszen a névtelenség álcája mögül gátlástalanul lehet szitkozódni, gyűlölködni, uszítani.
Akár egy felbolydult darázsfészek a politikai és a közélet. Érdekes módon azonban az ellen senki sem tiltakozik, hogy szinte teljesen megbénult az „élet” a kormányban, a parlamentben, a dekoncentrált intézményekben. A jelek szerint sem a „politikai elemzőket”, sem a szombati tüntetőket, de még azokat sem érdekli, akiknek az lenne a dolguk, és akik azért felveszik a mi adólejeinkből fizetett busás bérüket.
