Dávid László maradt a SEMTE rektora

Dr. Dávid László egyetemi tanárt választották meg egy újabb ciklusra a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem élére. A szavazásra megjelentek 90,9 százalékának a bizalmát élvezve dr. Dávid László, aki 2007-től tölti be a rektori tisztséget, tovább folytathatja az intézmény irányítását.

Dr. Dávid László egyetemi tanárt választották meg egy újabb ciklusra a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem élére. A szavazásra megjelentek 90,9 százalékának a bizalmát élvezve dr. Dávid László, aki 2007-től tölti be a rektori tisztséget, tovább folytathatja az intézmény irányítását. A belső választásokat az egyetem februárban történt akkreditációját követően tartották meg minden szinten. Pályázatában a rektor a minőségre, a versenyképességre és a nemzetközi követelményeknek való megfelelésre helyezte a hangsúlyt.

– Jó hír számunkra, hogy a három erdélyi városban működő egyetemnek továbbra is marosvásárhelyi rektora marad – köszöntöttem dr. Dávid László professzort immár a nyilvánosságra hozott eredmények ismertében.

– Véleményem szerint nem annyira a vásárhelyiség, sokkal inkább a stabil, hosszú távon kiszámítható vezetés a fontos, mert olyan elkezdett terveink vannak, amelyeket be kell fejezni, s erre még két évünk maradt. Lényegesnek tartom, hogy az utolsó vezetői mandátumom során meg kell valósítani azt a fiatalítást, amelyre oly nagy szüksége van az egyetemnek. Szeretnék olyan fiatalokat felkészíteni és kezükbe adni a vezetést, akik elkötelezetten vállalják, hogy egyetemünk betöltse a kisebbségi oktatásban rá háruló feladatot, akik a helyes irányt keresik és kitartóan dolgoznak azért, hogy tudományosan jó eredmények szülessenek. Célunk az, hogy ne a régió rántsa magával az egyetemet, hanem az egyetem legyen az erő, amely a régiót fel tudja emelni abba a közegbe, amely valójában egy akadémiai közösséget jelent. Bár ezt már több mint egy évtizede megfogalmaztuk, még mindig nem jutottunk el oda, hogy várakozásainknak megfelelően lássuk az eredményeket. Sok siker volt és sok be nem teljesült elképzelés, ezért a jövőben pontosabban, időre szabva kell terveznünk.

Örülök, hogy nyilvánossá tettem az elképzeléseimet az egyetem vezetését illetően arról, hogy mit várok el a kollégáktól és mit várok el magamtól. Ennek ismeretében kaptam meg a szavazattöbbséget, ami arra kötelez, hogy ezeket a pontokat egyenként megvalósítsam. Egy nagyon konkrétan megfogalmazott elvrendszerről van szó, amibe beletartozik, hogy kit kell jobban megbecsülni, ki nagyon fontos, s közben nem azt a megbecsülést kapja, ami érdemelne. Benne van, hogy nemcsak a kutatásban kell magasra tenni a mércét, hanem a tanításban is. S e kettő mellett szem előtt kell tartani, hogy az egyetemnek vannak elvégzendő közfeladatai, amelyeket nem felületesen, hanem tartalommal telítve kell tejesíteni. És mindezeknek megfelelően tartalmazza a differenciált elbírálás és bérezés lehetőségét is.

A működő karok, valamint az egyetem tanárainak számát tekintve jelenleg nagyjából azt tudjuk nyújtani, amit a közösség igényel. A megindított és akkreditált szakok tartalmát illetően sok esetben bebizonyosodott, hogy nem egy adott szak jelenti a kitörési lehetőséget. Ilyenkor elengedhetetlen az átszervezés, a meglévő kompetenciák olyan irányban történő hasznosítása, amire a legnagyobb szükség van.

– Rektori megbízatásának jelentős eredménye lesz, ha a magyar kormányfő által ígért támogatásokból az elmaradt fejlesztések között a koronkai campus területén tervezett bentlakás felépítése is megvalósul.

– A kollégium nagyon fontos eleme a marosvásárhelyi fejlesztésnek. Lehet, hogy számban nem fog több hallgatót jelenteni, de minőségben mindenképpen többet nyom a latban. Egy dolog a városban valahol szerteszóródva lakni és hébe-hóba bejönni, majd hazamenni. Egészen más egy közösségben élni, közösségben gondolkodni. Ez a próbálkozás a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának eddig is erőssége volt, s ha a kollégium felépül, az a tény, hogy a hallgatóink itt élnek, tanulnak egy közösségbe szerveződve, meghatározza azt az útravalót, amit az egyetemről magukkal visznek.

– Professzor úr, eredményes munkát kívánok!