Még tart a képességvizsga, és következik az érettségről való bizonyságtétel, a diákok többségének azonban ma kicsengettek. Most szép szavakat kellene írni a nagy szabadságról, a lehetőségekről, amelyek a kis- és nagyobb gyermekekre várnak, biztatni őket, hogy végre megszabadulnak egy világjárvánnyal fölülírt vészterhes iskolai év nehézségeitől. Amelynek során kiürültek az iskolák, sőt még az óvodák is.
Kis- és nagyobb diáknak, pedagógusnak, szülőnek iszonyúan nehéz volt naphosszat görnyednie a számítógép előtt, és egymásnak ellentmondó rémisztő hírek ellenére megőrizni a belső egyensúlyt. Miközben előestek a vállak, meggörbült a hát, és estére már sajgott a szem, reggel folytatni kellett tovább. És volt, aki a járvány miatt elveszített szülőt, házastársat, édesapát vagy édesanyát, jó barátot, szomszédot, és ennek a lelki terhét is viselnie kellett. A képernyőközelben estig kinyúló felkészülés mellett nem jutott idő játékra, sportolásra, sétára, és a legszigorúbb kijárási tilalom időszakában képletesen szólva még a levegővételre sem. A hangzatos ígéretek ellenére azt sem sikerült elérni, hogy minden gyermek rendelkezzen az online oktatáshoz szükséges eszközökkel, hiszen ahhoz a félreeső vidéki településeken a villany, a mobiltelefon-, kábeltelevízió-jel is kellett volna.
A tanügy szereplőinek biztonságérzetét korántsem erősítette meg, hogy az oktatási tárca élén cserélődtek a miniszterek, és a bukaresti tanárnőből lett miniszter asszonytól a nehéz helyzetekben beugrónak használt politikus vette át az oktatási tárca irányítását. Fő ténykedése nem a diákok helyzetének a megkönnyítése volt, hanem a tantermi oktatás újraindítását akarta mindenáron elérni, ami egy hosszú kényszerszünidő árán sikerült is neki. A szülők és diákok tiltakozása miatt azonban nem tudta augusztus 1-ig „kinyújtani” a tanévet, mint ahogy szerette volna. Sajnos, sok helyen nem váltotta be az elképzeléseket a tananyag bepótolására szervezett felzárkóztató program sem. Így vannak tantárgyak, amelyekben a tankönyv feléig jutottak el, az ígéretek ellenére mégsem könnyítettek az általános iskolát tankönyvek nélkül kijáró képességvizsgázók helyzetén, akiknek a maszkban még elviselhetetlenebb kánikula is nehezítette a helyzetét.
„De végre itt a nyár, és (jó) meleg az idő…”, rendezvények egész sora várja a diákokat, felnőtteket, látnivalókban gazdag országrész a miénk, lehet itthon is bátran kirándulni, élni a lehetőségekkel – kellene befejezi ezt az eszmefuttatást, ha nem rémítenének a kicsit megcsendesedett világjárvány újabb indiai variánsával, ahogy a mobiltelefonokból kifolyó fenyegetéssel sem a beoltott diákokra és felnőttekre váró következményekről. Ilyen légkörben semmi esély sem marad arra, hogy elérjük a többségi immunitást, ami lehetővé tenné, hogy a következő tanévben az oktatás – mindenki megnyugvására – valóban visszatérjen a megszokott medrébe.
