Debreceni rögtönzés
Könyvheti szózat – harsány
Hódolat, hála Csokonainak!
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Szép, öröknek látszó
Könyvbe tűnt Remény!
Kit teremt magának
Lelkes elmeláng,
Víg kedv s kajla bánat
Benne egyberáng,
Mint a rím, ha dúlt pokolra
Csendül egyre menny,
S tér ekhója fuldokolva
Kér, hogy megjelenj,
S nézz le Debrecenre,
Híved hív, idéz –
Népek ezre zengje
Híred, hív Vitéz!
Légy te újra játszó
Lélek, légi vágy,
Lengessen parázsló
Élet, délibáb!
Mostan hass, te szellem,
Nézd a könyvipart,
Olvass a stressz ellen –
Még a könyv kitart,
Akkor is, ha már ma más ár
Forgat könyveket!
S bár nehéz a drága vásár,
Légy te könnyedebb –
Csak haszonba van kár,
S kulcs a kultúra…
Lettél volna bankár
S kocsmapult ura!
Ám szavakkal játszol,
Csak poéta vagy,
Bár mindennek látszol,
S hajt a hév, ha fagy…
Jöszte! Hűlt közöny még
Hátha kedvre vált,
S összegyűlt közönség
Jár ma karnevált –
Könyvek áldnak, bölcs örömbe
Ömleng tűnt epe,
S elragadtat fölpörögve
Könyvek ünnepe!
Minden mű nyitott ma,
S benne rejtelem…
Jersze, hogy titokba
Szertenézz velem!
Égiekkel játszó
Földi tűnemény!
Mennyi könyvbe zárt szó,
Földicsült regény,
S jőnek versek, esszék,
Jó gyerekmesék,
Hogy mennybe menesszék
Szók szerelmesét!
Mennyi új könyv, hány a képes,
S hány a képtelen,
Mit fölfogni tán ha képes
Ványadt értelem!
S mit vak ponyva megtűr,
Trillás thrillerek –
Ágyő, konyhalektűr,
Tarka képzelet!
Kedv! Remények! Lillák! –
Isten véletek!
Kovács András Ferenc
