Délvidéki számvetés

A Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság beszámolója

A Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság a nehézségek ellenére is tartalmas évet zárt. A gazdag programsorozatot Juhász Gyula, a hálózat munkatársa értékeli.

„Az első negyedév kezdetén megtartottuk a III. Dúrmoló téli népzenei táborunkat Tóthfaluban: tizenegy csoportban kilencven résztvevővel foglalkoztunk. Újdonságnak számított, hogy az eddigi években meghirdetett szekciók mellett kezdő és haladó furulyaoktatást, középhaladó hegedű, valamint tamburaoktatást is tarthattunk. A táborban a gyermekek s fiatal felnőttek napi nyolc órát muzsikáltak és énekeltek intenzíven. A rendezvényen néptáncpedagógusok népi játszóházat és táncházat tartottak, muzslyai népmesemondók meséltek a táborlakóknak. A rendezvényt gálaműsorral zártuk, amelyen minden résztvevő bemutathatta, mit is tanult az öt együtt töltött nap alatt.

A februári Dúr-moll fiatal népzenészek csókai találkozóján a fiatalok a vajdasági táncházas zenekarokról hallhattak előadást a hetvenes évektől kezdve. Az elhangzottakat fényképek, hangfelvételek és videófelvételek színesítették. Az igényes program gálaesttel zárult.

Békéscsabán rendezték március elején a Kárpát-medencei népi textilfesztivált, amelyen a szervezők a mai életünkbe illeszthető textíliákra helyezték a hangsúlyt.  A konferencia mellett megnyílt Népi textíliák mai életünkben című pályázati kiállításon a délvidékiek szép sikereket értek el: a résztvevők számos díjjal térhettek haza. 

A farsangi időszak érdekes színfoltjai voltak a Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó házaspár bemutató órái óvodásoknak és iskolásoknak. Természetesen e vigalmi időszakban a művészek az énekre és a táncra helyezték a hangsúlyt. Ugyancsak a házaspár állt élére a nemzeti összetartozás napjára meghirdetett Körbetáncoljuk a Kárpát-medencét kezdeményezés délvidéki megvalósításának, amelynek keretében vajdasági tánccsoportok is megosztották videón a környékre jellemző táncaikat.

Az immár hagyománnyá vált viseletkészítő tanfolyamokra 2020-ban már túljelentkezés volt. A foglalkozásokat még két alkalommal megtartottuk az év elején, majd az oktatás online formában folytatódott. A nyári könnyítések nyomán személyes részvétellel szerveztük meg júliusban a záróvizsgát, amelyen tizennégy hallgató adhatott számot tudásáról. Az elkészült darabokat kiállításokon mutattuk meg a nagyközönségnek.

A korlátozások miatt szeptemberben öt helyszínen, Magyarszentmihályon, Óbecsén, Hajdújáráson, Topolyán és Zentán rendeztük meg a Szent Mihály-napi táncháztalálkozót és sokadalmat. A programsorozaton mintegy kétszáz fő vett részt, a hangulat – a Pannon RTV jóvoltából – az egész délvidéki magyarsághoz eljutott. Különösen emlékezetes maradt számomra a zentai találkozó után rendezett táncház, amelyen három-négy zenekar húzta a talpalávalót az egybegyűltek nagy örömére.

Varázskosár címmel az óvodásoknak készített interaktív foglalkozások a 2020-as évben is folytatódtak: vajdasági néptáncoktatók, szakemberek, népzenészek látogattak el óvodákba interaktív foglalkozásokat tartani, illetve óvodások látogattak el a helyi magyar egyesületek épületében rendezett foglalkozásokra.

A Ricsaj – Találkozás a népművészettel programot két helyszínen szerveztük meg, s a hagyományoknak megfelelően vajdasági néptáncoktatók, néptáncosok, zenészek, mesemondók, kézművesek tartottak bemutatót és foglalkozásokat a gyerekeknek.”