Demény Péter: Húsvéti szonettkoszorú

Mesterszonett

 

Feltámadásomat magamban hordom, 

ahogy magamban a keresztemet,

és várom és magammal elkínlódom,

hogy elérkezik, mikor Isten levet,

mint rongy ruhát, a semmibe begyűr,

elszív az ég, mint rázkódó vihar,

de addig is tán lehet emberül,

minden ember az önimáival,

árad a fény, és jönnek asszonyok,

akik megsimogatják a tövisem,

és hajnalok lesznek az alkonyok,

és lelkemet senki sem töri bent –

lennék Jézus, lennék hívő alázat,

de láz vagyok, és keresem a lázat.

 

Újdonságokat keresve az ember már nem csak a folyóiratok, irodalmi lapok közt próbál tallózni, a világhálón is érdemes szörfözni, honlapokba betekinteni, blogoknál elidőzni. Sok jó dologra, érdekes, megkapó írásokra lehet így találni. Már csak azért is, mert a terjedelem, amely gyakori esetben gátolja a nyomtatott megjelenést, itt nem kizáró szempont. Íróink, költőink közül néhányan rendszeresen ki is használják a digitális közlés lehetőségeit, és hamar a széles nyilvánosság elé viszik frissen született műveiket. Ilyen tekintetben Demény Péter talán felülmúlhatatlan tájainkon. Mindenkit elképeszt alkotói termékenységével, mozgékonyságával, játékos kedvével. Akárha folytonos kihívásnak érezné a földgolyót behálózó új médium létét. Legutóbbi kiugró teljesítményével is ekképpen ismerkedhettünk meg néhány nappal ezelőtt. Ünnepi üdvözletként a Húsvéti szonettkoszorút juttatta el barátaihoz, ismerőseihez, akik közül többen másokkal is megosztották a költői bravúrt. Mellékletünkben magunk is fel szeretnénk hívni a figyelmet erre a tizenöt szonettet egybefonó új verskoszorúra. Felkavaró és hamisítatlanul mai ez a lírai remeklés, örülhetünk, hogy a költő ezt az erőpróbát is felvállalta. Sajnos nincs terünk a teljes szonettkoszorú bemutatására, de a Mesterszonett is felkeltheti annyira az érdeklődésüket, hogy rákeressenek a világhálón.