Diadalív a székely jövőnek

Hatalmas falukaput avattak Gegesben

Szabadtéri istentisztelet keretében került sor szombaton a Geges bejáratánál felállított székely kapu avatására. A szalagvágás előtt többször is hangsúlyozták: nemcsak Geges, hanem az összetartozás és megmaradás jelképe is ez a 11 méter hosszú és közel 7 méter magas építmény. A falukapunál havadi, marossárpataki, szovátai, mezőpaniti és gyergyószentmiklósi huszárok és torboszlói lófők 25 fős csapata sorakozott fel díszőrségre.

A megálmodástól számolt időszak a tervezésről és sok munkáról szólt, de elérkezett a hálaadás ideje is: hálát adni Istennek, hogy erőt adott azoknak, akik kétkezi munkával elkészítették és felállították ezt a kaput, de hálát kell adni az adakozó lelkületért, a sok közmunkáért, az aggódó szeretetért is – hangsúlyozta igehirdetésében Tőkés Attila gegesi lelkipásztor. A kapu általában elválasztja az embereket, közösségeket, de ez a kapu nem elválaszt, hanem az összetartozás évében összefogásra buzdít, hiszen a kisebbségi létben megmaradásunk elengedhetetlen feltétele az összetartozás, a közös, nemes ügyeink érdekében való egységes összefogás. A kapu egyben tisztelgés is az ősök előtt, de emellett azt is üzeni, hogy nemcsak együtt, hanem Istenbe vetett hittel vagyunk igazán erősek. Székelyföldön néhány település állított fel nagyságában ehhez hasonló kaput, de ilyen kis létszámú közösség eddig nem. Egy kis közösség az elszármazottakkal karöltve csodát vitt végbe, külső segítség nélkül valósította meg álmát. A trianoni békediktátum századik évfordulóján sokan sokféleképpen emlékeztek, de ez a közösség a búslakodás helyett imádkozott és dolgozott, így állhat ez a kapu, amely bizonyíték arra, hogy nemcsak voltak, hanem vannak és lesznek magyarok Gegesben és a Kárpát-medencében – világított rá a lelkész.

Üzeneteket hordozó építmény

Ez a kapu azt is jelzi, hogy itt igazi magyar emberek laknak, és aki ezen a kapun bemegy ebbe a közösségbe, emberszerető és összetartó nagy család fogadja – toldotta meg Veress Gergely Domokos, Havad község polgármestere. Wass Albert szavaival figyelmeztette az ünneplőket: „magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát meg ne tagadd soha, őrizd, ápold, add át fiaidnak”.

 Egy székely-kapu állítása mindig ünnep szerte a Székelyföldön – mondta Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, aki azt hangsúyozta, a székely ember mindig összefogással érte el azt, amit elérhetett, és közösségünket mindig az összefogás jellemezte. Közéleti személyiségként rámutatott: azért kell dolgozni, hogy élhető közösségeket tudjunk létrehozni, hogy fiataljaink itthon maradjanak, itthon is lehessen élni, jövőt építeni. Ez a kapu azt is üzeni, hogy mindenkit hazavárunk, mert itt van a sok együtt dobogó szív, mert csak így tudjuk ezt az erős közösséget megtartani.

 Ma már más funkciója és más üzenete van a kapunak – emelte ki László János nyugalmazott tanár, néprajzkutató, és a gegesi kapu is üzenethordozó építmény: a faluközösség alkotta meg összefogással, közös erővel, akarattal, hittel. Ez a kapu tanúja a falu küzdelmes éle-tének, értékteremtő őseinknek állított emlék, és üzenet a jövőnek. Rajta van minden gegesi és elszármazott neve, de nem betűkkel róva, hanem benne van egy-egy virágsziromban, levélben, szőlőszemben, ősvallásunk jelképeiben. „Legyen ez a kapu a megmaradás jelképe, amelyen úgy lépjenek ki gyerekeink, hogy áldással térjenek haza. Ez egyben az összetartozás kapuja is, amely az életet, a meg nem alkuvást hirdeti; a kapu, amelyen alázattal lépünk be, és felemelt fejjel lépünk ki alatta” – méltatta az alkotást a falu szülöttje.

 Ez a kapu nem csak a két mester érdeme, és sokkal több a gegesiek számára, mint egy kapu – mondta el Adorjáni Gergely, aki ezt Karda Endrével együtt faragta meg. A 16. században Marosvásárhelyen eggyel több kapu volt, mint Gegesben, ma Gegesben van eggyel több kapu, mert Vásárhelyen nincs ilyen – nyomatékosított az alkotó, míg a faluhoz kötődő Csípán Csaba hagyományőrző huszár őrnagy arra kérte a gegesieket, oltárként tekintsenek erre az alkotásra.

 Az avatás pillanataiban a kapun felfedték a környékbeliek által a gegesiekre ráragasztott jelző, a „juhosok” megjelenítését is, majd az ünnepélyes szalagátvágás és lelkészi áldás után köszönetet mondtak az alkotóknak és támogatóknak. 

Csiszér Zalán szavalattal, Lokodi Brigitta énekekkel színesítette a műsort, a gegesi kórus énekkel vallotta, hogy „a haza nem eladó”, majd a himnuszok után az ünneplő közösség is, hogy „mi egy vérből valók vagyunk”.

Teljesen gegesi alkotás

 Teljesen gegesi ez a kapu, hiszen helyiek álmodták meg, helyi erdőből való a felhasznált fa, helyiek faragták és állították fel, és gegesiek adakoztak a megvalósításához. Mintegy öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg felállításának gondolata, de a kezdetben megvalósíthatatlannak tűnő álom folytatása egyéni és közösségi tevékenységben nyilvánult meg, megtestesülése pedig idén februárban kezdődött el, és fél év alatt valósult meg. Néhány évvel ezelőtt Szabó András kezdeményezett egy mozgósító jellegű gyűjtést az elszármazott gegesiek körében, ebből el tudták indítani a folyamatot. Az elmúlt hónapokban, hetekben a megvalósításra, felállításra 26.870 lej gyűlt össze a helyiektől, ebből mintegy 25 ezer fedezi a kapu kiadásait, a megmaradt összegből a térrendezés és a megvilágítás költségeit fedezik. A faluban sosem volt szokás a kirovás, a gegesiek mindig szívesen adakoztak a megszólítás nyomán, és ez most is így történt, ugyanúgy a munkából is szívesen vették ki részüket, és a 187 lelkes gyülekezetből legalább 100 személy végzett közmunkát a nemes cél érdekében – tudtunk meg további adatokat a lelkésztől, akinek tizenhárom éves ittléte alatt a közösség állandóan tervez és kivitelez. Ezt köszönte meg Vincellér Erzsébet az ünneplők nevében a lelkésznek, akitől azt is megtudtuk: vannak további terveik is, de azokon csak ennek a fejezetnek a lezárása után kezdenek dolgozni.