Volt egy gyereknap. A naptárban. Amolyan nemzetközi besorolású. Mifelénk az ortodox pünkösd elmaszatolta. Tessék-lássék rendezvényekkel ugyan, de letudtuk.
Volt egy gyereknap. A naptárban. Amolyan nemzetközi besorolású. Mifelénk az ortodox pünkösd elmaszatolta. Tessék-lássék rendezvényekkel ugyan, de letudtuk. Kinek mikor volt rá ideje. De azért a tévék leadták az elkészített riportjaikat. Kiderült, zsenikből túltermelés van. Arról nem beszéltek, hogy a szülőknek mennyibe kerül – esetenként a be nem teljesült saját álmuk erőltetett átplántálása utódaikra – csemetéjük prémium kategóriás tehetséggondozása. Voltak más hangvételű tudósítások is. Például a fogyatékos, a sérült vagy bántalmazott gyerekekről. Felkapott téma lett – jogosan – a külföldi munkavállalás miatt időszakosan elárvultak sorsa. Hivatalosan nyolcvanezren vannak, de egy 2008-as felmérés már 350 ezer esetről számol be. Egyharmaduknál, mindkét szülő hiányában, a rokonokra, nagyszülőkre testálva kénytelenek felnőni ezek a gyerekek. Tragikus sorsok, kegyetlen élethelyzetek. Mégsem róluk szól ez a jegyzet. Hanem azokról, akik nem érik el a sajtó ingerküszöbét: az átlagosokról. Akiket nem ültetnek szamárpadba és nem jó tanulók, karinthysan szólva. Csak teszik a dolgukat. Ők a többség. Talán egy gyerekbarát oktatási rendszerben nagyobb figyelmet kapnának, mert a beléjük oltott tudást jól kamatoztatják. A teljesítménykényszer hajtotta mókuskerékben elkopik az egyéniségük. Elvesztik a saját képességükbe vetett hitüket, ha nem találkoznak egy megszállott pedagógussal – akinek lelkesedését nem morzsolta fel a rendszer – , akinek keze alatt kivirágozhatnak, mint a sivatagi növények. A mostani közoktatás rosszabb, mint az átkosban, panaszolta a minap nyugdíjba menekülő ismerősöm. A megszállottak csoportjába tartozik, ezért nem bírta tovább. Eredményes volt, de belefáradt a kisstílű praktikákba, a mindegyre változó törvénykezések csapdahelyzeteibe. Már nem lehet a gyerekeket motiválni, amikor a gazemberség a nyerő. A tanárok némelyike is beállt a csalók táborába. Volt néhány elhíresült skandallum tavaly is az érettségi tételek kiszivárogtatása miatt. A főtanfelügyelői és -helyettesi versenyvizsga kapcsán minisztériumi szintű bundázásról suttog mindenki. Politikai támogatottság és megvásárolható tisztségek? Akkor minek tanulni?! Csak ezt a fránya érettségit letudja valahogy az emberfia, utána már sínen van. Az egyetemek – különösen a magyar tannyelvűek – lasszóval fogják a diákokat, mert kevés a fóka és sok az eszkimó. Már attól sem riadnak vissza, hogy a konkurens felsőfokú intézményről becsmérlő kijelentéseket tegyenek. A múlt héten egy Maros-parti rektor fitymálta közönségének a kolozsvári magyar nyelvű képzést. Gondolom, ez fordítva is megtörténik. Furcsa módja a diáktoborzásnak. Hasznosabb lenne idejében megszólítani a középiskolásokat. Megbecsülve az átlagosnak mondott ifjakat.
