Meglehetősen bosszantó, hogy a digitalizáció korszakában, amikor világháló, közösségi platformok, országos és nemzetközi adatbázisok működnek kifogástalanul, a szerencsétlen, SIUI néven ismert országos informatikai rendszer havonta beadja a kulcsot egy időre. Amely azért is érdemelne kiemelt figyelmet, akarom mondani karbantartást, mert az egészségbiztosítással rendelkezőket tartja nyilván, ennek kell(ene) működnie a receptek felírásakor, a gyógyszerek kiváltásakor, az orvosi konzultációk bevezetésekor a rendszerbe, szóval a beteg–orvos kapcsolatában fontos szerepe van. Volna. Azonban, főként a hónap első napjaiban, inkább bosszúság forrása. Mert lefagy, bedöglik, működésképtelenné válik, ahogy tetszik... Ha vetünk egy pillantást az Országos Egészségbiztosító Pénztár (CNAS) honlapján az utóbbi időszakra vonatkozó közleményekre, láthatjuk, hogy például „átmenetileg” működésképtelen volt a SIUI február 21-én és tavaly december 12-én is. Tegnap, március 8-án viszont már „működési zavarokat” jelentett be a biztosító, konkrétan abban az alkalmazásban jelentkeztek hibák, amellyel a biztosítotti státuszt lehet ellenőrizni, elsősorban a nyilvános informatikai platformon. Hozzáteszik, hogy a CNAS már március 6-tól kérte a szoftverfejlesztő céget – a karbantartási szerződés alapján – a hibák sürgős kijavítására, addig is arra kérték az egészségügyi szolgáltatókat, hogy saját rendszerükben ellenőrizzék le a betegek biztosítotti minőségét. Értékelendő, hogy a CNAS kommunikál, figyelmeztet, magyaráz, de érthetetlen, hogy a 2008. (!) évi adatokra „méretezett” rendszert az azóta eltelt 14 év alatt nem tudták úgy frissíteni, átalakítani stb., hogy a jelenkori szükségleteknek megfeleljen. Mindegy, hogy hónap eleje vagy vége, mindegy, hogy hány (és persze egyre több) jelentést kell az informatikai rendszeren „átlőni”, az működjék kifogástalanul. Annál is inkább, mert a CNAS szintjén ezt a problémát ismerik. A magyarázkodó kommünikében megemlítik, hogy az Országos Egészségbiztosító Pénztár mindent megtett, hogy uniós alapokból nyerjen finanszírozást a rendszer átméretezésére, az applikációk javítására. Úgy látszik, 18 év nem volt elég erre, és az államkasszából nem jutott rá. Sok egyébre viszont jut pénz.
Egyelőre nincs más lehetőség, mint várni, a teljes rendszer felújításáig marad a „tákolás”, vagyis átmenetileg az adattárhely bővítése. Hogy az átmeneti idő alatt még hányszor döglik be a SIUI, majd kiderül.
