Don-kanyari emléktúra

A Don-kanyari offenzíva 70. évfordulója alkalmából az idén – a megemlékezés-sorozat kiegészítőjeként, szombaton – második alkalommal szervezett emléktúrát az EMKE és a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoporttal együtt a Turul kutatócsoport.

Fotó: Kerekes Péter Pál

A Don-kanyari offenzíva 70. évfordulója alkalmából az idén – a megemlékezés-sorozat kiegészítőjeként, szombaton – második alkalommal szervezett emléktúrát az EMKE és a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoporttal együtt a Turul kutatócsoport. Az idei célállomás Csíkfalva volt, ahol folytatódott a Marosvásárhelyen kezdődött rendezvény.

A közel 30 km-es Somostető – Terebics-tető – Csíkfalva táv megtételére 26-an vállalkoztak, köztük többen magukra öltötték az offenzívában résztvevők korhű II. világháborús egyenruháját, így idézve fel a 2. magyar hadsereg téli menetelését. Volt, aki huszáregyenruhában tette meg az utat. A túrázók fél hétkor érkeztek meg Csíkfalvára, ahol Balog István polgármester fogadta őket. A helyi művelődési házban a szervezők átadták a résztvevőknek az emléklapokat, majd Berekméri Róbert történész részletes előadásban ismertette a 70 évvel ezelőtt történteket.

A megemlékezés másnap délelőtt 10 órától folytatódott. A résztvevőkhöz csatlakoztak a marossárpataki, marosvásárhelyi hagyományőrző huszárok és a torboszlói lófő székelyek is, majd a díszmenet Csíkfalván és Jobbágyfalván vonult fel. Közben a megemlékezőket fogadta Sándor Szilárd unitárius lelkész, aki elmesélte a „lélekharang” történetét, amely annak a gyereknek állít emléket, aki a második világháborúban a lángba boruló templomból kimenekítette a Bibliát. A körmenet után az ünnepség a csíkfalvi református templomban folytatódott, ahol Kerekes József lelkipásztor tartott istentiszteletet. Beszédében hangsúlyozta, mindenki életében vannak olyan tragikus fordulatok, amelyek kettétörik a sorsukat, de túl kell tenni magunkat ezeken. Emlékezni viszont kell, s a szebb jövő reményében fel kell eleveníteni a múltat. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE elnöke a Don-kanyari megemlékezés fontosságáról beszélt, míg Miholcsa József Mátyás-huszár a hagyományőrzésről, a huszárságról szólt az egybegyűltekhez. A községben tartózkodó magyarországi küldöttség a magyar kormány nevében üdvözölte a megemlékezőket. A rövid kulturális műsor keretében a csíkfalvi iskola három diákja, valamint Magyari Réka és Benkő Rozália az alkalomhoz illő verseket szavaltak, majd Ábrám Noémi a Don-kanyari tragédiáról szóló dalt énekelte el.

Az ünnepi istentisztelet után a résztvevők rövid imát követően tiszteletadás közben megkoszorúzták a II. világháborúban elesett csíkfalvi áldozatok emlékoszlopát.

Hétfőn a szerkesztőségünkbe eljuttatott levélben Tóth Ferenc, a szovátai néppárt elnöke – helyenként nyomdafestéket nem tűrő hangnemű – levélben a tudtunkra adta, a szervezők megakadályozták, hogy a magyar nemzeti zászlóval részt vegyen az emlékmeneten.

A szervezők kifejtették, minden résztvevő aláírta az emléktúra szabályzatát, amelynek egyik pontja szerint „kizárólag a katonai hagyományőrző csoportok saját korabeli alakulatzászlójukkal, jelvényeikkel és szimbólumaikkal vonulhatnak fel, amelyek csupán a történelem tiszta és hű ábrázolását szolgálják”. Az említett résztvevő megtagadta a szabályzat aláírását, ezért felkérték, hogy tartsa távol magát a menetelőktől. Sőt, a csendőrök segítségét is kérték, hogy az emlékezést megzavarót megfékezzék. Ennek ellenére Tóth Ferenc részt vett a túrán, majd másnap reggel eltávozott a helyszínről.

Az üggyel kapcsolatban dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke állásfoglalást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben többek között kifejti, hogy Tóth Ferenc – aki a Székely Gárda egyenruhájában jelent meg – levele „pontatlan, provokáló és izgató”. Szervezőkként fenntartják azt az alapvető elvárást, hogy a résztvevők tartsák be az emléktúra szabályzatát.

„Nemzeti identitásunk megélése és értéke egyáltalán nem a lobogtatott zászlók számától és azok milyenségétől függ. A zászlók időnként felesleges, akár állandó lobogtatása és koptatása helyett sokkal fontosabbnak bizonyul a kiemelt alkalmak és pillanatok ünnepélyességére való törekvés, de leginkább a szívünkben a hétköznapokban is megélt emberség és magyarságtudat, közösségünk számára a cselekvő példamutatás” – áll többek között a dr. Ábrám Zoltán által megfogalmazott állásfoglalásban.