Donáth Árpád-emlékszoba az Elektromaros Iskolaközpontban

• 2012-04-02 15:46:35

• Menyhárt Borbála

Meghitt környezetben emlékeztek hétfőn a munkássága során mindvégig tiszteletnek és szeretetnek örvendő Donáth Árpádra.

Főtanfelügyelő-helyettes, kiváló matematikatanár, szeretetre méltó kolléga és családszerető ember, aki diákjait nemcsak a matematikára, hanem az életre is nevelte – így jellemezték volt kollégái, barátai, de egykori tanítványai is a két éve elhunyt Donáth Árpádot, akinek tiszteletére tegnap emlékszobát avattak a marosvásárhelyi Elektromaros Iskolaközpontban.

Meghitt környezetben emlékeztek hétfőn a munkássága során mindvégig tiszteletnek és szeretetnek örvendő Donáth Árpádra. Clayderman-dallamok (kedvenc zenéje) csendültek fel a háttérben, a néhai matematikatanár pedig fényképről mosolygott jelen lévő családtagjaira, kollégákból lett barátaira, egykori diákjaira, akik elismeréssel szóltak róla. Ő volt az a tanár, akit tanítványai nem beszéltek ki a háta mögött, mivel mindvégig tisztelettel, nevelőként, szinte pótszülőként bánt velük.

– Két évvel ezelőtt januárban még együtt tanítottunk a kollégámmal. Egyik alkalommal együtt mentünk ki az udvarra. Elég sokat beszélgettünk, de általában a gyerekekről, a matematikáról. Akkor viszont a családról beszéltünk. Következő nap, amikor találkoztunk, mondtam neki, hogy mi lenne, ha havonta egyszer összegyűlnénk, félretennénk az iskolát, a matematikát és magunkról beszélgetnénk, családunkról. Jó ötletnek tartotta, de sajnos közbeszólt a halál.

Úgy éreztük, tartozunk ezzel Árpinak, és következő év májusában megszerveztük a Donáth Árpád-emlékversenyt, amelyen 37 tanuló vett részt. Azért nyolcadik osztályosok, mert a kollégánk kinevezése az iskolánkba az 5-8. osztályba szólt, és úgy gondoltuk, ők állnak legközelebb a líceumi évekhez. Tavaly az Árpi által összeállított feladatokat adtuk, logikai feladatokat, idén Sebestyén Júlia tanárnő, az egyik legközelebbi munkatársa és barátja írta a feladatokat.

Akárcsak tavaly, idén is kimegyünk a temetőbe, és ha ő valahonnan lát bennünket, tudja, hogy ott vagyunk. Idén még felavatjuk ezt az emlékszobát, ahol több mint ezer szakkönyv van, Árpi szakkönyvei, a család ugyanis ezeket az iskolának adományozta, amit ezúton is szeretnénk megköszönni – emlékezett kollégájára, barátjára Bukse Mária tanárnő.