Nem zavart sok vizet az utóbbi idő közéleti viharai között egy olyan kezdeményezés, amely hosszú távon akár a javunkat is szolgálhatja.
Nem zavart sok vizet az utóbbi idő közéleti viharai között egy olyan kezdeményezés, amely hosszú távon akár a javunkat is szolgálhatja. A szavazás kötelezővé tételével kapcsolatban a héten már a második törvényjavaslat készült el, és a választók közel fele egyet is értene egy ilyen szabállyal.
Mindkét javaslattal kormányoldali politikusok álltak elő, és többek között azzal érveltek a szavazás kötelezővé tétele mellett, hogy ezzel csökkenteni lehetne a választási csalások lehetőségét, illetve növelné a mindenkori kormányzat legitimitását is, ha annak megválasztásában nem csak az erre jogosultak egyre kisebb hányada nyilvánítana véleményt, amint az jelenleg történik. A témában készült júliusban egy közvélemény-kutatás is, ahol a válaszadók közel fele értett egyet a kötelező voksolással, azzal az indokkal, hogy több szavazó jobbra fordítaná a dolgokat, és egyetértve a politikummal abban, hogy így nehezebben lehetne csalni. Ám csaknem ugyanannyian ellenezték is a kezdeményezést, az ellentábor indoka az volt, hogy a jelenlegi politikai osztály úgysem képes a változtatásra.
Annyi biztos, hogy a szavazás kötelezővé tétele a csalások ellen valóban hatékony fegyver lehetne, hiszen egyszerű belátni, hogy minél magasabb egy választáson a részvételi arány, annál nehezebb azt érdemben módosító számú voksot hamisítani, még ha az erre hajlamosak nem is szűkölködnek sem pénzben, sem egyéb eszközben. De a csalások kérdéskörén túlmenően a kötelező szavazás talán a választók civil szellemére is ébresztően tudna hatni. Ez lenne az igazán pozitív hozadék. Mert ugyan egyet lehet érteni azokkal a kétkedőkkel is, akik szerint ez a politikum úgysem változik, de csak részben. Mert ez a politikum is csak emberi teremtmény, ennélfogva formálható, de csak abban az esetben, hogyha a választó, akinek a bizalmára és bőrére megy a játék, ezért tenni is hajlandó valamit.
A javaslatok további sorsa még kérdéses, mert egyelőre a parlamenti szakbizottságokon nem jutottak túl, és a kezdeményezők pártjai sem foglaltak egyértelműen állást a dologban. Nincs ebben csoda, és arra sem nagy remény, hogy egyhamar törvényi úton akarnák ébresztgetni a civil kurázsit. Legalábbis, amíg újabban a polgármesterek és helyi képviselők kormányakolba vándoroltatása a tét, világos, hogy a hatalomnak inkább a kevés résztvevővel könnyen manipulálható választások vannak ínyére. De az már jó jel, ha közben ilyen, a választókat mozgósítható ötlet legalább javaslat szintjére eljut.
