X legalább négyféle gyógyszert szed. Van reggeli, van R-D-E, azaz reggel-délben-este, és előírtak neki természetesen olyat, amit csak napszálltakor kell ismételten bevinni a szervezetbe.
X legalább négyféle gyógyszert szed. Van reggeli, van R-D-E, azaz reggel-délben-este, és előírtak neki természetesen olyat, amit csak napszálltakor kell ismételten bevinni a szervezetbe. Ez egyfajta mindennapos rituálé, amitől akkor térünk el, mikor újabb és erősebb, jobb – persze csak kicsit csípősebb árú – gyógyszert ír fel kedvenc és háziorvosunk vagy a szakorvosi fejcsóva után a mondott szakdoki.
Vízzel vesszük be, X például a reggeli kávéval, már nem is szereti azt a kávét, amelynek nincs keserű utóíze a gyógyszernyelés okán. Olyan keserű hordalék a torokban, nyelőcsőben, amit egy pohár vízzel kell lemosni. Ásványvízzel ugyanabból a pohárból, amelyhez bután és makacsul ragaszkodik az ember. Egyszer-valamikor kiválasztotta a névtelen sokaságból, hozzászegődött, a kezéhez sompolygott, mint hűséges kutya, amely addig csak céltalanul kóborolt a vakvilágban.
És amikor elmossa – ma már mindenféle mesés, ámulatot keltő mosogatószerek vannak, elég egy szemernyit rácsöppenteni a kiválasztott üveg-, porcelán-, inox- vagy kerámiatárgyra, és máris beborítják a Föld egyhatodát, mint egykor a Szovjetunió és csatlósai –, nahát ha az ember mélyen benyúl a szivaccsal, egész a pohár aljáig, érdes felületet tapint. A hónapok vagy évek során lerakódott ásványi sókat. A belőlünk hiányzó nyomelemek egy részét (?). Egy detektív – egy olyan mesterszimat vagy akár egy tucatve-gyész – a pohárfenék talajából vett mintából meg tudja állapítani meglehetős pontossággal, milyen ásvány- vagy borvizet fogyasztunk. Az EVSZ pedig hozzáteszi a maga tiltólistáját.
Amúgy európai összehasonlításban nagy és rettenthetetlen gyógyszerfalók vagyunk. A gyógyszertárakban – pedig rengeteg van belőlük, egy négyzetkilométerre vetítve akár EU- és világelsők is lehetnénk – sorok képződnek, ahol az emberek birkatürelemmel várakoznak. Humanista és emberiességi megfontolásból. Együttérzésből, abból a megnyugtató tudatból, hogy odabenn a gyógyszertárakban, ahol a csodaszereket tárolják, már nem történhet velünk semmi baj, közel a fehér köpenyes segítség. A gyógyszertár kockázatmentes – hiszen a gyógyszerész alapos lassúsággal és nagy körültekintéssel zárja ki a tévedési faktorokat. Olyan lassúság, amit másutt, a szuper- és hiper-, az unter- és polimarketekben sem tűrnénk el zúgolódás, tömegjelenetek nélkül.
Az európai összehasonlításról X-nek mindjárt eszébe jutott, fel is hívott nyomban, teljes körű felháborodottságának adva hangot: „Hallottad ezt a baromságot? Azt állítja az EVSZ (egészségügyi világszervezet), hogy marhára káros a disznóhús, ugyanis szerintük már 50 gramm is rákkeltő lehet.” Mondom, hallottam. Sőt, mindjárt láttam is az erélyes hangú tiltakozásokat, cáfolatáradatot. A tévéállomások, rádiók és az igényesebb lapok azonnal megszólaltattak dietetikusokat, orvosokat, terméktanácsosokat, disznósági szakférfiakat, henteseket és tenyésztőket, az utca emberét, asszonyát, akik erőteljesen kérdőjelezték meg az EVSZ ilyen irányú állítmányait. Abcúg, le velük, kiáltotta. Barátom teljesen kidobná a világcivilizációból az olyan szervezetet, mely az emberiség egyik legősibb élvezetét, a húsevést tiltaná meg, vagy legalábbis korlátozná. Mindez akkor történik, amikor váro-sunkban megnyílt az első hazai hús- és hentescégmúzeum. X hasonlót látott már a nyáron Szegeden, ahol felkereste a helyiek unszolására a Pick szalámigyárat. (A szocializmusban sem lehetett teljesen elfeledetté tenni a szalámit, tehát átkeresztelték terméknév-védelmi szempontból téli szalámivá, szebenivé, aztán lett „salam de Bacău”, vagyis bákói szalámi.)
Szóval, károgjon akármit is az a világszervezet, X, miközben mobiltelefonján velem háborgott, betért az első útjába eső hentesüzletbe, ahol sonkát (roma), szalámit (száraz bákói), cérnakolbászt (korábban és most újból, mióta a mozgalmat rehabilitálták: cserkész-), disznófősajtot és persze tepertőt, egy kis húsos szalonnát (Kaiser Wilhelm vagy Ferenc József – a monarchia emlékére) és három szelet szép nyakaskarajt vásárolt, amiből a hét végén flekkent készít. Tetézetként mititejt is grillezés céljából a hétvégi telkén.
Azért minden eshetőségre betért a közeli patikába, ahol vett valami emésztést előserkentő írt is. Ahol négyféle gyógyszert szed az ember, ott az ötödik meg se kotty/hess. Csak el ne felejtse bevenni! Sok ásványvízzel vagy gyümölcslével. (Amit újabban sokan ellenjavallnak.)
