Egy álarc mögötti tudós muzsikája

Csupa találós kérdés a világ! Mi a közös Az operaház fantomjában, a matematikában és a zenében? A válasz röviden: egy város, egy név és egy álarc. Egy nyomozónak ennyi információ már elegendő, hogy elinduljon, és felderítsen egy eseménysort. Képzeljük el, hogy ezúttal mi vagyunk a detektívek, akik felgöngyölítünk egy szép, de néha szomorú történetet!

Az operaház fantomja című regényt – nem musicalt! – egy bizonyos Gaston Leroux nevű szerző írta. Ebben a rendkívül izgalmas, a párizsi operaházhoz kötődő krimiben egy álarcos alak küzd, hogy embernek fogadja el őt a világ. Erről a regényről írt csodálatos zenedrámát Andrew Lloyd Webber. És most, mint egy detektívnek, keresnünk kell a kapcsolatot a regény és egy másik történet között. Az álarc már biztos pont, már csak a várost, a nevet és a zenei összefüggést kell felkutatnunk a matematika világában. Ha szerencsénk van, akkor hamarosan találunk egy Gaston Maurice Julia nevű matematikust.

Hogy Gaston Maurice Julia az a személy-e, aki után nyomozunk, még nem tudhatjuk. Éppen ezért keressünk minél több adatot az életéről!

Észak-Afrikában, Algériában kell kutatnunk egy Sidi-Bel-Abbes nevű városban. Itt született egy Gaston Maurice Julia nevű kisfiú 1893-ban. Édesapja gépszerelőként csak nagyon szerény körülmények között tudta fenntartani a családot. Valószínű, hogy a kisfiú gyakran hallotta énekelni az édesanyját, mert amint ötévesen iskolába került, leginkább a zene és a matematika iránt érdeklődött. Théoduline nővér, aki tanította, hamar fölfedezte a gyerek rendkívüli fogékonyságát, és azt ajánlotta a szülőknek, hogy feltétlenül taníttassák a fiút. Théoduline nővér meghatározó volt Gaston életében, ő alapozta meg erkölcsi szemléletét, emberségét. A keresztény iskola tanárai is sokat győzködték a családot, hogy beláthatatlan nagy kár lenne, ha veszni hagynák a fiú tehetségét. A szülőket azzal biztatták, hogy próbáljanak ösztöndíjat kérni gyermeküknek.

Gaston nagy szerencséjére szülei komolyan vették a tanári figyelmeztetést, és a kilencéves fiúval Oranba költöztek. Az apa szerelőként hamar munkát talált, mert szükség volt mezőgazdasági gépjavítóra. Az iskolába való belépés nem volt a legegyszerűbb a gyerek számára. A líceum tanárai vonakodtak bevenni Gastont az ötödik osztályba, mert nem tudott németül. A fiúcska hihetetlen ajánlattal lépett a tanárok elé: azt kérte, hogy csupán egy hónap haladékot engedjenek neki, hogy bepótolhassa lemaradását.

A hónap eltelt. A tanárok döbbenettel ismerték fel a fiúban a zsenit, ugyanis négy hét alatt képes volt felzárkózni. A tanév végére pedig minden tantárgyból, még németből is ő volt a legjobb az osztályban. Ezek után már nem meglepő, hogy kiemelkedően vizsgázott tudományokból, matematikából, filozófiából és modern nyelvekből.

Jeles oklevéllel a kezében, ösztöndíjjal Párizsban folytathatta a líceumot. A megszo-kotthoz képest teljesen idegen világba csöppent fiú egészségileg meggyengült, hosszú ideig tífuszos láz gyötörte, kórházban ápolták. Egy évnél hosszabb ideig kimaradt az iskolából, de így is nyolc hónap alatt sikerült mindent bepótolnia, és a vizsgán magasan a többiek fölött remekelt.

Talán betegsége idején vagy máskor került ismét kapcsolatba a zenével. Megtanult hegedülni, és elmélyedt Bach, Schubert és Schumann muzsikájának a tanulmányozásában. E három zeneóriás lett a kedvence. Bach matematikailag is szép zenéje lenyűgözte, Schubert és Schumann ábrándozó, képeket láttató muzsikája pedig elbűvölte.

1911-ben elkezdte az egyetemet, de éppen csak befejezte az alapképzést, 1914. augusztus 3-án Németország hadat üzent Franciaországnak. Gastont behívták katonának. A kiképzés alatt hamarosan tizedesi, majd hadnagyi rangot kapott. 1915. január 25-én csapatával a frontra vezényelték.

Az újonc csapat heves bombatámadást kapott. Az alig 22 esztendős Gaston itt bizonyította be emberségét és helytállását. Egy lövedék eltalálta az arcát, orra leszakadt, arca szétroncsolódott, elveszítette egyik szemét. Bajtársai menteni akarták, de ő – mert beszélni nem tudott – egy tábori lapra azt írta, hogy csak akkor megy hátra, ha vége a támadásnak. A rábízott embereket még sebesülten sem hagyta magára. Csak miután megkapta a visszavonulási parancsot, akkor ment hátra, hogy kezeljék a sebeit. Helytállásáért lovagi becsületrenddel tüntették ki.

Hosszú időre kórházba került. Két év alatt 27 sikertelen műtét után beletörődött, hogy torz arccal kell élnie, és bőrmaszkot kell viselnie, hogy mások számára is elviselhetőbbé tegye ijesztő kinézetét. Lelki vigaszt csak édesanyjától kapott hegedűje és a matematika nyújtott számára.

A zene viszont csodát tett Gaston életében! A kórházban egy fiatal ápolónő felfigyelt a hegedű hangjára. Talán meglepte a hegedű zokogása, mert sietett felfedezni, ki az a kitűnő játékos. Bizonyára elcsodálkozott, amikor az álarcos matematikust látta muzsikálni. A két fiatal döbbenten nézett egymásra. A lány szemében könnyek harmatoztak. Ekkor tudta meg a matematikus, hogy miért könnyezik Marianne Chausson, az ápolója: a muzsikáról édesapja, Ernest Chausson, a romantikus zeneszerző jutott eszébe, aki biciklibalesetben halt meg.

A torz arcú matematikus zenéje azt dalolta, hogy Gaston lelke nem torzult el. Marianne Chausson, mivel ismerte a zene nyelvét, megértette a hegedű énekét, és 1918-ban felesége lett az álarcos tudósnak. Hat gyerekkel ajándékozták meg egymást.

1917-ben doktorált, 1918-ban publikálta mesterművét, melyben a racionális törtfüggvényekkel foglalkozott. Ezzel elnyerte a Francia Tudományos Akadémia nagydíját is. Később a svéd és olasz akadémiák is tagjukká választották. Összesen 30 könyvet, 45 tudománytörténeti cikket és 157 tudományos dolgozatot írt.

Ha matematikai kutatásait ábrázoljuk, nyomban eszünkbe jut Lánczos Kornél elmélkedése, miszerint a tudomány is művészet és a művészet is tudomány. A Julia-féle halmazok ábrázolva akár képzőművészeti alkotások is lehetnek.

A művész-matematikus 1978-ban halt meg Párizsban.

Nyomkövető tevékenységünk során bizton állíthatjuk, hogy Gaston Maurice Julia valóban az a személy, akire a találós kérdés utal. Sőt mi több, a regény főhősének és Gastonnak az életében közös és ellentétes vonásokra is felfigyelhetünk. Éppen ezért érdemes elolvasni a könyvet és megnézni az erről írt musicalt is!

És ne feledjük: csak az okosak számára jelent szellemi szórakozást a muzsika, a többi emberről az általa hallgatott zene árulkodik!

Szilágyi Mihály