Egy különleges univerzum tagjai

A chicagói hercegnő című előadásával vendégszerepelt a Vásárhelyi Forgatagon a Budapesti Operettszínház. Az első előadást megelőzően a sajtó képviselőinek számoltak be az operettel kapcsolatos tudnivalókról, érdekességekről. A színház főigazgatója és a rendező mellett megszólaltak a főbb szerepeket alakító énekes-színészek, köztük a Mary hercegnő szerepét játszó Bordás Barbara és a Moránia hercegkisasszonyát alakító Dancs Annamari. Mindketten kisbabás anyukák, akik szülés után tértek vissza sikerrel a színpadra. Ebből kiindulva arról kérdeztem őket, hogy miképpen sikerül a két „hivatást” összeegyeztetni.

 

Bordás Barbara:

– Amíg az ember egyedül van az életben, addig gyakran szenved megfelelési kényszerben, különösen akkor, ha színész. Nagyon fontos, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnénk, és eleget tegyünk a rendező, a koreográfus elvárásainak. Miután azonban egy olyan kis lényt hoztam a világra, aki feltétel nélkül elfogad engem, ez lélekben olyan szabadsággal ajándékoz meg, ami a színpadon a szerep megformálásakor egy korábban nem tapasztalt bátorsággal tölt el. Sokkal fesztelenebb tudok lenni, és ahogy a várandósságot és a szülést követően az emberi test átformálódik, visszaalakul, az is egy olyan felszabadulást jelent, hogy merek csúnya lenni a színpadon, és nem akarok mindenképpen, mindig egy tökéletes, elérhetetlen női alak, a primadonna szerepében tetszelegni. Egyszerűen önmagam szeretnék lenni, és a lehető legszélsőségesebben próbálok megfogalmazni egy karaktert. Nekem az anyaság rengeteget adott, és a magánéletemben is a legalsó, legnehezebb, legkiszolgáltatottabb pillanatoktól a legcsodálatosabb érzésig – amikor egy élet világra jön – már mindent bejártam. 

– Ki a társad ezen az úton? 

– A férjem, Boncsér Gergely, a Magyar Állami Operaház tenoristája. 

– Hogy érzed magad Marosvásárhelyen?

– Este későn érkeztünk meg, ezért nem volt időm körülnézni, de Dancs Annamariékkal már jártam Sepsiszentgyörgyön, ahol koncertet tartottunk. Korábban Pintér Tibor kis színtársulatával Szigetszentmiklósról gyakran vendégeskedtem Erdélyben. Ritka és egyedülálló az a vendégszeretet, amivel itt körülvesznek bennünket, és rendkívül jóleső érzés egy művésznek ilyen környezetben, odafigyelés mellett készülni, arra a hálára pedig, amit az előadások után kaptunk, hónapok után is jó visszagondolni. Ezen túl gyönyörű volt a táj is, ahogy idefelé utaztunk, és ez kárpótolt a sok kilométerért.

 

Dancs Annamari: 

– Egy regényesnek tűnő szerelem és házasság, majd válás után, amikor egyedül maradtál négy hónapos kisfiaddal, milyen volt újra színpadra állni?

– Nemrég tértem vissza a szülési szabadságról, és Moránia hercegnője az egyik szerep, amit visszakaphattam. Lényege, hogy nem egy szokványos hercegnőt játszom, hanem egy olyant, aki nagyon erős székely hangsúllyal beszél, ami Budapesten viccesen hat a közönségre, és jót kacagnak rajta. Több akcentust kovácsoltam össze, ami székelyföldi leányként nem áll messze tőlem. Imádom a szerepet, magát a karaktert és az egész előadást. Fantasztikus a humora, szépen ötvöződik benne az operettmuzsika, a népzene és a dzsessz. Mindez olyan élményt jelent, ami három és fél órára valóban kikapcsolja a nézőt a mindennapi gondokból. 

Anyukaként visszatérni a színpadra egészen más érzelmi töltetet jelent. Nagyon sok mindent átformált bennem az, hogy egy kisfiúnak vagyok az édesanyja. Erősebben érzem magamban a nőt és az anyasággal járó felelősséget, a komolyságot és még sok minden egyebet. Visszatérésem óta számos mondatot, jelenetet átértelmezek. Az egyik barátnőm szerint azok a nők, akik gyermeket szültek, egy különleges univerzum tagjai. Ez valóban így van, hiszen már másképpen látjuk a világot. 

Hogy miképpen lehet összeegyeztetni az anyaságot a hivatással? Ha sűrűbb a próbaidőszak, vagy turném van, akkor édesanyám eljön Budapestre, vagy hazahozom a kisfiam Székelyföldre, ahol imádja a Dancs családban, mert egy alkalmazkodó másfél éves kisgyermek, aki jól elbandázik az unokatestvéreivel. Négyhetes kora óta mindenhova viszem magammal, és ez nem jelent problémát. Ha azonban leesik, és megüti magát, az én nyakamba borul, és elpanaszolja a bánatát. Ezen túl egy nagyon kedves kis lélek, és nagyon sokat segít nekem abban, hogy egyszerre anyuka és művésznő is lehessek.

– Olvastam, hogy volt férjed, Kerényi Miklós Máté távozása után, úgy tűnik, hogy rendbe jött az életed, és van egy új párod.

– Nagyon kemény év van mögöttem, ami alatt sok mindent megtapasztaltam, de végre elmondhatom, hogy semmi sem történt ok nélkül, és ma már boldog vagyok.

– Kívánom, hogy sokáig tartson.