Egy szelet arab világ

 „Mért is menjek Tangerbe/ fulladni a tengerbe!” – szólalt meg bennem Tengerecki Pál, a rímjátékok nagymestere, Tamkó Sirató Károly hőse a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagjainak Egy szelet arab világ című kiállításán a Bernády Ház emeleti galériájában. Noha a bemutatott képanyag nem erre épül, a derű, amely az idézett versből árad, átitatja az egész tárlatot. A fotósoknak eszük ágában sem volt lakkozni az ottani valóságot. Szegénységet, lerobbant életkörülményeket is jócskán lencsevégre kaptak, az élet, a sors kínálta megpróbáltatások nyomai is ott vannak az arcokon, de a vitalitás, az életkedv, amely lépten-nyomon érzékelhető a felvételeken és sugárzik a portrékon, ilyen jelleggel ruházta fel a fotók nyújtotta látványt. Újdonság a klub történetében, hogy teljes egészében külföldön készült képekkel lepi meg a közönségét. Kiállításaikon eddig is meg-megjelent az utazási élmény, de most totális a nyitás. Both Gyula Egyiptomban, Fülöp Jenő Tunéziában, Gheorghiu Petru Alexandru Marokkóban, Tordai Ede a Szaharában és a fotós rendezvényeken ritkán jelentkező Both Attila Pakisztánban és Egyiptomban járt, kereste a megörökítenivalót. A vásárhelyi nézők hálásak lehetnek nekik az érdekes, színes forgatagért, amit bevittek a kiállítótermekbe. Nem elsősorban azt hozták, amit a fotózó turisták amúgy is lefényképeznek kiránduló útjaik során, az öt kiváló szemű kiállító olyan ízeket, illatokat igyekezett besűríteni az arab világból kimetszett tortaszeletbe, amilyenekkel a kikapcsolódásra vágyó kirándulók nemigen találkoznak. Persze, az ő lehetőségeiket is behatárolták az utazás anyagi és időkorlátai meg a szervezési kötöttségek, de olyan helyekre is igyekeztek eljutni, ahonnan igazi egzotikumokat tudtak felmutatni. Nagyobbrészt sikerült ez nekik. Sivatagi körülmények, jelenetek, népszokások, arab etnográfiai sajátosságok, tevés karavánok, oázisi hétköznapok, sajátos városi foglalatosságok, különleges tradicionális építészeti megoldások sokasága jelenik meg a tárlaton, a legmaradandóbbat azonban most is, mint mindig, a portré terén nyújtották a bemutatkozók. Itthon is ebben remekelnek talán a leginkább. Mostanában rengeteget hallunk az Afrikában és a Közel-Keleten lakó arabokról, inkább rosszat, mint jót, fenyegetőt is nemegyszer, sokan tartanak is tőlük, olykor nem ok nélkül. Ez a kiállítás azonban barátságos összképet rajzol ki róluk, és alighanem ez áll közelebb a valósághoz. Vendégszerető közvetlenségük, emberségük jól érzékelhető a fotókon. Érdemes belekóstolni a kiállításon.