Csütörtöki kimenő
Reggel van, és esőre áll. A barométer, természetesen. Hajmási Péter és Pál munkanélküli, korcsmázik, házat épít Barcelonában. És november van, a kötelező ködökkel. A ma reggel valamiért kivételt képez. De úgy általában a piloták és forgalomirányítók ilyenkor bosszankodnak, és azt hallottam felelős egyén szájából, hogy a vásárhelyi reptér rossz helyre épült, ui. a Maros völgyében ilyentájt gyakoribbak a ködök, mint másutt. Lelke rajta. Vagy adjon pénzt, hogy újabbat építhessenek, jobb meteorológiai körülmények figyelembevételével, és szelídebb éghajlat alatt. Esetleg a trópusokon. Odáig pedig mennyibe kerül a taxi?
Egyébként is Vásárhelyről kevés külföldi járat indul, ami igazán nyugalmasan vidékiessé teszi a Transilvania repteret. Bezzeg Kolozsvár... sóhajt fel a lokálpatrióta. Különben is tavaszra több járatot ígérnek a légitársaságok, mint rendesen, aztán a bimbózó tavaszig az ígéretek elsorvadnak, leolvadnak a szokott 4-5 járatra. És ilyenkor a megrögzött, notórius világutazók felsóhajtanak, emlékszel még, drágám, amikor a „székely fővárosból” Párizsba és Rómába repülhettél, most itt van neked a szultán volt országa és Micraim országa, ahonnan őseim menekülni kényszerültek, de Isten csudát tett, és száraz lábbal keltek át a Veres-tengeren. Ma ez kissé nehezebben menne. És különben is háborúk esetén rendszerint repülőgépekkel és hadihajókkal teszik meg az utat. Visszafelé menekülve.
S ha már a nagyvilágra tereltem a szót, hallom, hogy O. V. egy Nagy-Magyarországot ábrázoló sállal jelent meg egy fontos focimeccsen. Én csak hallottam a hírt, de egyébként ugyanez nyugodtan elképzelhető bármelyik honi politikusról is, hogy nagy-romániás sállal, pólóban, bundában vagy kucsmával jelenik meg egy fontos NATO- vagy Brüsszel-találkozón. És akkor ki fog tiltakozni, amikor éppen fontosabb dolgok vannak napirenden? Birodalmi ábrándok? Emlékeztető a történelmi tananyagra, az egykori valóságra? Szerintem ártalmatlan, hiszen soha nem fog újra összeállni az Osztrák–Magyar Monarchia társ- és leigázott államaival és nemzeteivel együtt. Mind itt maradtak, csak más-más, szűkebb és tágabb határok között. És remélni merték, hogy az Európai Unió létrehozásával „légiesedni” fognak a határok, amelyeket a győztesek húztak meg, és a vesztesek kiabálnak át rajta egymásnak szüntelen vagy időszakos feldühödések közepette, pótcselekvésként, ábrándgurigázás gyanánt.
És elgondoltam, mi lenne, ha Károly, a III., a frissen felszentelt isten és a brit birodalom népeinek kegyelméből uralkodó koronás fő megjelenne a valamikori, maximális kiterjedésű brit birodalmat ábrázoló lepelben, palástban, térképegyenruhában egy Anglia–Amerika krikettmérkőzésen? Tiltakozna Ghána, Jemen, Ausztrália, Kanada, India és Pakisztán? Vagy ha a spanyol és portugál gyarmatbirodalom a szurkolói zászlóra kerülne, bekéretnék a brit nagy- és kiskövetet a külügyminisztériumba? Most, az energiaválság teljében, amikor a diplomatalimuzin üzemanyagát is fukarul méri a követség gazdasági hivatala? Nem lehet ezt online elintézni? Tiltakoznának a dél-amerikai államok, és ezentúl megtagadnának minden közösséget a spanyol és portugál nyelvvel, áttérnének mondjuk valamelyik kihalt helyi indián nyelvre?
Áh, ez olyan kisállami sértettség, mondaná Karolina néni és Béla bácsi, a keresztszüleim, akik már sok mindent megéltek a Római Birodalom bukásától a Reichstag felgyújtásáig. És szenvedélyes újságolvasóként megjegyeznék, hogy bizony-bizony időnként Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia, Nagy-Bulgária és Nagy-Görögország is felkerül az újságok címlapjára mint diplomáciai botránykő, aztán túllépnek rajta, csak a sötét nacionalizmus dohog magában. Ami ilyenkor télen jól jön, mert a túlfűtött nacionalizmussal kimelegszik a soviniszta, és kisebbre lehet csavarni a központi fűtés hőszabályozóját. Persze a nagyok is tudnak efféle birodalmasdit játszani valódi háborúval. Lásd a cár atyuska nyomdokaiban lépdelő, masírozó Sztálint utánzó putyini diktatúrát, háborús bűnözést.
Az újságokról pedig egyébként az jut eszembe, hogy néhány megyei magyar újság kivételével Aranka néném és Ignác bácsikám laptopot kell vegyen, vagy a tévére kényszerül, mert január elsejétől egy sor papíralapú újság a szponzor döntése nyomán megszűnik. A postás zsákja könnyebbedik, és Aranka néni és Ignác bácsi eltipeg az elektronikai szakboltba – ahol egyikük sem járt azelőtt, csupán a kirakatot nyaldosták kívülről –, és laptopot vesznek, hogy online olvashassák a Nagyszalontáról, Nagy-Borneóról és Nagyenyedről, Ciprusról, Váradról és Nagyszombatról és a feketepéntekről szóló híradásokat.
Egyébként nem szűnik meg a papíralapú világ. Unokám habkönnyű iskolatáskája teletöltve a XXI. század elején naponta hat-hét kilót nyom. Ennyi tankönyvet és egyéb cugehőrent kell magával cipelnie egy ötödikes kisgyereknek. (Mennyire örülök, hogy nem jár művészetibe, akkor még a zongorát is kellene görgetnie maga előtt.) Nem lehetne ebben is reformokat bevezetni? Mondjuk, a könyveket otthonra tartogatni, és jegyzetfüzettel menni csupán? Mielőtt a gyakorló pedagógusok reánk szöknének, gondoljanak a jövő nemzedék gerincére. Ami egyébiránt minden tekintetben fontos, ha egyenes.
