Egyetemi oklevéllel a kezükben munkanélküli-segélyből tengődnek

• 2014-03-25 16:40:10

• Menyhárt Borbála

Havi kétszázötven lejes munkanélküli-segélyből, szüleik anyagi támogatására szorulva él azoknak a fiatal lányoknak egy része, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen elvégezték a bábaképzőt.

Havi kétszázötven lejes munkanélküli-segélyből, szüleik anyagi támogatására szorulva él azoknak a fiatal lányoknak egy része, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen elvégezték a bábaképzőt. Kevesen mondhatják magukat olyan szerencsésnek, hogy sikerült a szakmájukban elhelyezkedni, a többség hiába kopogtat állami és magánkórházakban, lehetőségeik korlátozottak, ugyanis a szerzett oklevéllel más szakosztályokon meghirdetett asszisztensi állásokra nem pályázhatnak. Lapunknak három, nevük elhallgatását kérő lány mesélt arról, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az egyetem elvégzését követően.

Az egyik, hivatásáért rajongó fiatal lány 2013-ban végezte el Marosvásárhelyen a bábaképzőt. Ő a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen több mint fél évig tartó önkénteskedés után, április 1-től hivatalos alkalmazottként bábaként dolgozhat a csíkszeredai kórházban. – Három hónapig önkénteskedtem a sepsiszentgyörgyi kórházban, ahol azt mondták, ha önkéntes munkát vállalok, utólag lehetőségem lesz ott elhelyezkedni, ám mégsem maradhattam végleg. Közben munkanélküli-segélyből éltem, majd megtudtam, hogy Csíkszeredában, a kórházban van egy hely. Ott ismét önkéntesként kezdtem, és ez végre meghozta a várt eredményt, április 1-től hivatalosan ott fogok dolgozni bábaként. Sepsiszentgyörgyön születtem, ezért szerettem volna Szentgyörgyön maradni, de mivel nem sikerült elhelyezkednem, kénytelen voltam Csíkszeredába költözni, albérletbe, amit a szüleim fizettek, hiszen a munkanélküli-segélyből nem lehet megélni. A gond az, hogy mi ezzel a diplomával kizárólag a nőgyógyászati, szülészeti osztályokon próbálkozhatunk, és nagyon ritka esetben az újszülöttosztályon. A székelyföldiek közül sokan hazamentek a tanulmányaik befejezése után, és ők még nagy szerencsével találtak állást, de a vásárhelyieknek nagyon nehéz, az itteni szülészeteken nem szabadulnak fel helyek. Tavaly a magyar tagozaton tizenketten végeztünk, két évfolyamtársam az udvarhelyi kórházban próbálkozott, versenyvizsgáztak és fel is vették őket, egyik bábaként, a másik pedig a nőgyógyászaton asszisztensként helyezkedett el. Egy lány Magyarországra távozott, a többiek még keresik az állást – számolt be az elhelyezkedés terén tapasztalt nehézségekről a fiatal lány.

Asszisztensnek nem

– Sajnos, nem dolgozom sehol, a havi 250 lejes munkanélküli-segélyből kell megélnem. Már kezdem elveszíteni a reményt, hogy itthon, Vásárhelyen valaha is el tudok majd helyezkedni – ismerte el elkeseredve egy másik, bábai végzettségű lány. – Jelenleg önkéntes vagyok a kórházban, mert gondoltam, hasznomra válik, így legalább tanulok valamit. Abban teljesen biztos vagyok, hogy egyszer majd a szakmámban, bábaként szeretnék dolgozni. Nagyon szomorú, hogy nemcsak én, hanem sok társam van ugyanebben a helyzetben, akik előttünk végeztek, azok közül is sokan egyelőre csak álmodnak arról, hogy bábaként dolgozhatnak, és utánunk még van két évfolyam, amely szintén ebben a helyzetben van. Amikor elkezdtük az egyetemet, első évben nem voltunk tisztában azzal, hogy nem lehetünk majd általános asszisztensek is, naivan arra számítottunk, hogy igen, de persze utólag rájöttünk, hogy ez a mi butaságunk volt. Nem pályázhatunk a más szakosztályon meghirdetett asszisztensi állásokra, pedig megvan a felkészültségünk. Az egyetemen van asszisztensképző is, ami ugyancsak négyéves, akár a bábaképző, az első két évben ugyanazokat a dolgokat tanultuk, mint ők. Harmad- és negyedévben nekünk több szülészet, nőgyó-gyászat volt a tananyagban. Januárban meghirdettek egy asszisztensi állást a nőgyógyászaton, de még oda sem adhattuk be az iratcsomót. Minket gyakorlatilag csak a szülőszobára vesznek fel mint bábát, szülésznőt, viszont ilyen helyek itt, Vásárhelyen nemigen szabadulnak fel. Ápolói állásokra is hiába jelentkezünk, ott arra hivatkoznak, hogy túlképzettek vagyunk – vázolta fel a kilátástalan helyzetet a tavaly végzett lány, aki úgy tudja, évfolyamtársainak nagy része vendéglőkben, valamint bébiszitterként próbál megélni.

A végső megoldás: Anglia

– Naphosszat vadászom az álláshirdetéseket, de most már inkább a külföldiek felé kacsintgatok – ismeri el egy szintén tavaly végzett lány. – Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer arra kényszerülök, hogy elköltözzem a szülővárosomból, itt hagyjam a szüleimet, de lassan nem látok más kiutat. A 250 lejes munkanélküli-segély az étkezésre sem elég, és nem várhatom el a szüleimtől, hogy hosszú ideig eltartsanak, hiszen ők is szerényen élnek. Számtalan klinikán próbálkoztam Erdély-szerte, de mindenhol elutasításba ütköztem, úgy tűnik, más választásom nincs, vagy elmegyek itthon havi 7-800 lejért pincérkedni, vagy angliai, vagy németországi klinikán próbálok szerencsét bábaként. Ott lenne biztos állásom, és olyan fizetésem, amiről itthon álmodni sem mernék – számolt be a kecsegtető külföldi lehetőségekről a pályakezdő bába.

Jövőben végez az utolsó évfolyam, és megszűnik a bábaképzés

A bábaképzést évekkel ezelőtt európai uniós nyomásra vezette be Románia, évekig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is működött, de lassan mindenik romániai felsőoktatási intézményben megszűnik. Nem volt elég jelentkező, és súlyos gondok voltak a végzősök elhelyezkedésével is. A bábaképzőt végzett jelölt nem vizsgázhatott egészségügyi asszisztensi állásra, mert nem létezett a hivatalos állásjegyzékben, ezért nehezen indult be az alkalmazásuk.

Lapunk érdeklődésére a Megyei Sürgősségi Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának vezetője, dr. Szabó Béla professzor, tanszékvezető egyetemi tanár elmondta, Marosvásárhelyen jövőben meg fog szűnni a bábaképzés, 2015-ben végez az utolsó évfolyam. Évekkel ezelőtt országszerte beindult a bábaképzés, viszont a román társadalom nem volt rá felkészülve, óriási gondok voltak a végzősök elhelyezkedésével.

– Konkrét példákat tudok, hogy az első évfolyam végzősei közül voltak, akiket Udvarhelyen, Brăilán egyből felvettek, itt, Vásárhelyen viszont azt mondták, ilyen, hogy bába, nem létezik, nem szerepelt a hivatalos foglalkozások nómenklatúrájában. Ha nincs a nómenklatúrában, az azt jelenti, hogy a szakma nem létezik, tehát papíron, hivatalosan nem lehet alkalmazni. Két évünkbe telt, amíg a bábamesterséget felvették a Romániai Foglalkozási Lajstromba (COR), a vásárhelyi kórház általam vezetett klinikáján is két-három évi fáradozásomba került, amíg elértem, hogy a bábáknak külön vizsgát tartsunk, azaz amikor a szülészeten felszabadul egy állás, úgy hirdetem meg, hogy bábaállás, és arra csak ezzel a diplomával rendelkezők jelentkezhetnek. A másik gondjuk a végzetteknek, hogy ha azt írja a diplomáján, hogy bába, asszisztensnőnek nem alkalmazzák – fejtette ki a professzor. Kérdésünkre, hogy az évek során Marosvásárhelyen hány hivatásos bába végzett, és nyomon követték-e, hogy milyen arányban sikerült a szakmájukban elhelyezkedniük, a professzor elmondta, a magyar tagozaton egy évfolyamon általában 7-10 helyet töltöttek be, de előfordult, hogy fizetéses helyekre is jelentkeztek, és 15 tagú évfolyam is végzett. Az elhelyezkedési arányra vonatkozóan a professzor nem tudott pontos adatokkal szolgálni, mint mondta, egyetemi szinten létezik a végzősök pályájának ilyen jellegű nyomon követése, viszont tudomása szerint ez elsősorban az orvosokra vonatkozik.