Megtartotta a parlamenti pártokkal való első konzultációját az elnöki palota új lakója. Konszenzusra jutottak arról, hogy két éven belül a bruttó nemzeti össztermék két százalékát fordítják majd a hadsereg kiadásaira.
Megtartotta a parlamenti pártokkal való első konzultációját az elnöki palota új lakója. Konszenzusra jutottak arról, hogy két éven belül a bruttó nemzeti össztermék két százalékát fordítják majd a hadsereg kiadásaira.
A jelenlegi légkörben, napokkal a párizsi vérengzés után természetesen mindenki egyetértett a patópálosan ráérős javaslattal. Egy következő kormány nyakába varrni a költekezést mindig kényelmes dolog, erről a jelenlegi kormányfő tudna a legtöbbet mondani, aki a tavalyi elnökválasztási kampányban az államkassza összes létező pénzcsapját ütközésig nyitotta. Majd megisszuk a levét annak is.
A gond annyi a nagy védelmi célzatú költekezéssel, hogy mire sort kerítenek rá, addigra remélhetőleg már véget ér a néhány száz kilométerre tőlünk egy éve dúló ukrán válság. Ez késztette az elkényelmesedett észak-atlanti szövetséget arra, hogy kérje tagországaitól a katonai kiadások növelését. Szeptemberben a bárdok földjén teljes egyetértésben döntöttek a kérdésről, így gyakorlatilag a regáti vezetők tegnap abban értettek egyet, hogy eleget tesznek az ország nemzetközi kötelezettségvállalásának.
És hogy a nemzetközi légkörhöz képest mennyire békés hangulat uralkodik most tájainkon, az bizonyítja, hogy nem tevődött fel ama kérdés, hogy ha szeptemberben már hitet tettek az egyenruhások pénzelése mellett, akkor az idei költségvetésben emelték már bár egy fityinggel a sereg kiadásait? Elvégre az orosz medve most morgolódik a szomszédban, nem két év múlva fog majd rendelésre. Mivel a védelmi politika felügyelete elnöki jogkör, a palota új lakójának kellett volna a kényelmetlen kérdést feltennie a költségvetést összefércelt kormány vezetőjének. Egyedül a szocdem pártütőkből összeverődött alakulat vezetője jelezte, hogy ha az idén már nem, legalább jövőre kéne emelni a katonai kiadásokat. A többiek mind egyetértettek abban, hogy elég a cirkusz elmúlását megvárni, utána is ráérünk fegyverkezni.
Elvégre jövőre megint lesz mire szórni a pénzt, mert parlamenti választások következnek. Az ukrán válság sorsa amúgy sem azon múlik, hogy a román hadsereg megkapja-e a szövetségi egyezményben szereplő apanázst, de a vállalt kötelezettségek ilyen laza kezelését a nagyobb testvérek nem biztos, hogy olyan jó szemmel fogják nézni, mint a kormányfő, akinek most csend kell, hogy a vesztes seregében rendezze a sorokat. A palota új lakója valószínűleg már a következő mandátumpecsenyéjét próbálja sütögetni ezzel a nagy együttélési hajlammal, csakhogy az ilyen barátkozás nem mindig vezet jóra, mint azt a liliomirtásból már láthattuk.
