Egyre több a beszédhibás gyermek

Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a beszédhibás gyerekek száma – mutattak rá a szakemberek nemrég egy Marosvásárhelyen tartott kerekasztal-beszélgetésen. A helyzetet súlyosbítja, hogy Maros megyében 21 logopédus van, és ebből csupán nyolc magyar anyanyelvű, ennél több szakember foglalkoztatását nem engedi meg a tanügyminisztérium által megszabott keret. Vidéki környezetben még rosszabb a helyzet, az ott élő gyerekek nem férnek hozzá a beszédhibák kijavítását célzó szolgáltatáshoz. Hogy mi áll a beszédhibák kialakulásának hátterében, illetve milyen veszélyekkel jár, ha nem orvosolják ezeket, mindezekről Kacsó Erika logopédussal beszélgettünk. 

 

– Milyen tényezők állnak a beszédhibák kialakulásának a hátterében? 

– Lehetnek szervi, organikus okai, a központi idegrendszer, neurológiai érintettség áll fenn, vagy ha valakinek nagy a nyelve,vagy kicsi, magas a szájpadlása, a beszédszervek nincsenek megfelelően beidegződve, renyhe az izomzat vagy farkastorokkal, nyílt szájpadhasadékkal születik, az nyilvánvaló, hogy beszédhibához vezet. A hallásszervi problémák is közrejátszanak a nyelvi fejlődési zavarok megjelenésében. Továbbá a cumizás, ujjszopás nyomán is kialakulhat fogközi selypesség, illetve az, hogy a gyermekek több olyan táplálékot fogyasztanak, amely nem igényel sok rágást, így a beszédszervek izomzata nem fejlődik megfelelően. Napjainkban nagyon megnövekedett a beszédhibás gyerekek száma, és ez azzal is összefügg, hogy egyre kevesebbet kommunikálnak a szülők velük, tulajdonképpen a gyereknek nincsen amikor a beszédkészségét fejlessze. Ez oda vezet, hogy a nyelv mint kommunikációs eszköz egyszerűen háttérbe szorul. A gyerek elmegy a napközibe, ott tölt 8 órát, hazafelé megállnak a játszótéren, ahol inkább más gyerekekkel van együtt, otthon vacsora, fürdetés, mese, majd lefekvés. Nincs idő arra, hogy a gyerek a szülővel beszélgessen, elmesélje az aznap tapasztalt problémákat, mi történt a világban, hogy ezáltal értelmet adjanak a világnak. A koherens párbeszéd, narráció nagyon fontos, nemcsak a beszédfejlődés szempontjából, hanem a gyerek világról alkotott képe szempontjából is, hogy miért így működik a világ, miért veszekednek az emberek, esetleg miért van háború. Továbbá fejleszti a logikus gondolkodást, segít megérteni az ok-okozati összefüggéseket. Nagyon gyakran megkérdezem a gyerekektől, kivel szoktál beszélni, és az a válasz, hogy senkivel. 

Nagyon sok időt töltenek a gyerekek a napköziben, persze ott is beszélgetnek, de például előfordul, hogy egy harmincas létszámú csoportban egy visszahúzódó gyerek egész nap meg se szólal. Otthon is gyakran a szokásos rutinközlésekre szorítkozik a kommunikáció: öltözz fel, menj fürdeni, gyere vacsorázni, szedd össze a játékaidat! Ha két gyerek van együtt, az ő kommunikációjuk elsősorban nem a verbalitáson alapul, hiszen például a játszótéren a román gyerek a magyarral tökéletesen kommunikál. Kisgyerekkorban a felnőttekkel való kommunikáció fejleszti a beszédkészséget, hogy képes legyen a gyermek a dialógusra, arra, hogy kezdeményezze, fenntartsa a beszédet. 

– A mese valamelyest pótolja a kommunikáció hiányát? 

– A mese a személyiségfejlődés szempontjából nagyon fontos, mert segíti a gyereket abban, hogy feldolgozza a problémáit, olyan meséket szeret hallani, amelyek úgymond rácsengenek az ő problémáira, tulajdonképpen ez egy öngyógyító folyamat, amivel ő megoldja a saját gondjait. Az, hogy a szülő mesél neki a saját életéről, a családjukról, segít abban, hogy a gyerek az identitástudatát fejlessze. 

– Melyek a leggyakoribb beszédhibák? 

– Abban az esetben, ha a gyerek hároméves korig nem kezd el beszélni, szakemberhez kell fordulni. A logopédiai központok módszertana azt mondja, hogy 5 éves kortól foglalkozunk gyerekekkel, mert tulajdonképpen 4-5 éves korig a beszédhiba életkori sajátosság, például a pöszeség sok esetben kitisztul 4-5 éves korig. Abban az esetben, ha a gyerek korán elkezdett beszélni, és négyéves koráig nem alakult a kellő irányba a beszédkészsége, akkor ajánlott korábban logopédushoz fordulni. A pöszeség a leggyakoribb beszédhiba, az r, s, sz hangok torzítva ejtése. Nagyon fontos, hogy ne úgy próbáljunk kedveskedni a gyereknek, hogy gügyögünk hozzá, mert ha selypen beszél vele a felnőtt, a gyerek is úgy fog beszélni, mivel számára a szülő a modell. Sokszor mondják a felnőttek, hogy olyan édes, amint selypít, hogy nem is akarják kijavítani, de ami háromévesen édes, az ötévesen már zavaróvá válik. 

– Ha a beszédhibákat nem orvosolják, a későbbiekben milyen veszélyekkel jár?

– Ha nincsenek kijavítva, például s helyett sz-et ejt a gyerek, akkor később, az iskolában majd az írásában is jelentkezhet ez a csere. 

Ha a beszéd későn indult be, a gyerek négy-öt éves korában is rosszul beszél, előzménye lehet a diszlexiának, tehát fontos, hogy szakemberhez forduljanak. Ha nem javítják ki a beszédhibát, akkor akár beszédfélelem is kialakulhat, például ha csúfolódnak vele emiatt a társai, odakerülhet, hogy inkább nem szólal meg, visszahúzódóvá válik. 

– Tudomásom szerint minden tanév elején logopédiai szűrésre kerül sor a tanintézetekben…

– Az év elején egy hónap alatt a logopédusok felmérik a városban lévő óvodákban és 1-4. osztályokban lévő gyerekeket. Vidékre sajnos nem jutunk el, a módszertan ugyanis 500 gyereket ír elő egy logopédusra, de mindenkire akár 800-1000 gyerek is jut a városban. Maros megyében 21 logopédus van, ebből nyolc magyar. Nyárádszeredában, Segesváron, Szovátán, Régenben fél magyar katedra van, Dicsőben két román hely. Például Ludason egyáltalán nincs logopédus. Nem biztosít a tanügyminisztérium több logopédusi helyet. Ez egy fix keret, amit nem bővítenek, hiába lenne igény rá. Marosvásárhely bizonyos megyékhez viszonyítva jobb helyzetben van, hiszen például Bukarestben 36 logopédusnak kell ellátnia az ott élő gyerekeket. 

– Vidéken tehát tanévkezdéskor a logopédiai szűrés is elmarad? 

– Vidéken tanévkezdéskor nincs szűrés. Hátrányos helyzetben vannak a vidéki gyerekek, hiszen esélyük sincs, hogy kiszűrjék náluk a beszédhibát, a szülő lehet, nem is hallja. Mi több, az anyanyelvi, versmondó, mesemondó versenyre csak azok a gyerekek mehetnek, akik nem beszédhibásak, így a tanító nem is viheti ilyen vetélkedőkre. 

– A tanítónők felkészültek-e arra, hogy esetleg bizonyos technikákkal próbálják kijavítani a gyerekeknél tapasztalt beszédhibákat? 

– Nincsenek felkészülve. A logopédia egy szakma, vannak módszerek, technikák, amiket a pedagógusoknak nem tanítanak. Szókincsfejlesztést tudnak végezni, de hogy egy k, r hangot kialakítsanak, arra nincsenek felkészülve. Prevenciószinten próbáltuk felkészíteni őket, hogy legalább felfedezzék a beszédhibákat a gyerekeknél.

– Hogyan zajlik a logopédiai foglalkozás?

– Vannak kollégák, akik hetente egyszer kijárnak a körzetükhöz tartozó óvodákba, iskolákba, és ott csoportos formában történik a fejlesztés. Vannak esetek, amikor a gyerek megy a rendelőbe a terápiára. Olyan sok a gyerek, hogy luxusnak számít az egyéni terápia. 

Minél később kezdik el a terápiát, annál jobban berögzül a beszédhiba, és annál nehezebben lehet kijavítani. A leghatékonyabban óvodában, előkészítő osztályban lehet foglalkozni a gyerekkel. Hogy miként zajlik a terápia, az adott problémától függ. Van amikor egy évig nyelvgyakorlatokat végzünk, hogy egy év után a nyelve be tudjon állni a helyes nyelvállásba. Állunk a tükör előtt, gyakorolunk, fonematikus hallásfejlesztés történik. 

A szülő is besegíthet, úgy, hogy amit a logopédus előír, otthon is gyakor

olják, és akkor lerövidül a terápiás periódus. Időnként gyorsan kialakul a helyes hang, az a periódus hosszú, amíg automatizálódik, azaz bekerül a spontán beszédbe. Ha valamit nem ejt helyesen a gyerek, nem kell rápirítani, hanem mi, szülők ismételjük helyesen a szót, amelyben a problémás hang szerepel.