Együttélés a cigányokkal
2015-04-13 15:16:42
- Nagy Székely Ildikó
A cigány közösségekkel való együttélés lehetőségeiről, megoldásra váró problémákról és problémának tekintett jelenségekről esett szó múlt szerda délután a nemzetközi roma nap alkalmából a Divers Egyesület által kezdeményezett beszélgetésen.
A cigány közösségekkel való együttélés lehetőségeiről, megoldásra váró problémákról és problémának tekintett jelenségekről esett szó múlt szerda délután a nemzetközi roma nap alkalmából a Divers Egyesület által kezdeményezett beszélgetésen. Az Ariel Színház konferenciatermében zajlott eszmecserét Koreck Mária, az egyesület vezetője irányította, a helyi önkormányzat képviselői – Nagy Zsigmond alprefektus és Peti András alpolgármester – mellett Balog Péter és Venczi János személyében Vásárhely egyik cigány közössége, a Hegy utca lakói is képviseltettek. A hidegvölgyi cigányok távol maradtak a rendezvényről – mint elhangzott, ők a Víkenden ünnepelték április 8-át –, a „fehérek” ellentáborát Varga István képviselte.
Marosvásárhelyen számos cigány közösség él, akiket nem lehet „egy kalap alá venni” – világított rá a párbeszéd elején Koreck Mária, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyarul beszélő vásárhelyi cigányok helyzete a továbbtanulás szempontjából rosszabb román nyelvű társaikénál, a tanfelügyelőség adatai azonban nem tükrözik a roma iskolaelhagyás jelenségének méreteit.
– A tanulatlanság kihat a lakhatási, illetve a munkavállalási lehetőségekre, és ezáltal a más közösségekkel való együttélésre is. Így a többségiekben, jogosan vagy jogtalanul, de kialakul egy ellenérzés a romákkal szemben – hangsúlyozta az egyesület elnöke, majd Marosszentgyörgyöt hozta fel pozitív példaként, ahol a tavaly indított romaintegrációs projekt mögött ott áll a polgármesteri hivatal.
Sárosan ne menjenek?
– Nálunk nem az óvodába, iskolába járással, hanem a munkahelyhiánnyal kezdődnek a gondok. Ismerek olyan hatgyermekes családot, ahol egyik szülő sem dolgozik, az apa azért vesztette el a munkahelyét, mert barna bőrű, az anyának pedig otthon kellett maradnia a kicsikkel. Ilyen körülmények között nem könnyű taníttatni a gyerekeket – mutatott rá a Hegy utcai cigányokat képviselő Balog Péter, aki arra is emlékeztette a jelenlevőket, hogy a kommunizmus évtizedeiben a cigányoknak is volt munkájuk, többségük a téglagyárban dolgozott. A romavezértől megtudtuk, hogy a közösség 400 tagja közül 270 gyerek, és a nehéz anyagi helyzet ellenére – a felnőtt lakosság mindössze 20 százalékának van munkahelye – 90 százalékuk iskolába jár. A Rhéma Keresztény Alapítvány minden ősszel teljes iskolai felszereléssel segíti a gyerekeket, és taníttatásukra nappali központot is működtet. Balog Péter és Venczi János arra is kitért, hogy a városi tanintézetekbe kerülő nagyobb gyerekeket sokszor nemcsak az osztálytársak, de a pedagógusok is lenézően kezelik, volt már rá példa, hogy arra panaszkodott az oktató a szülőnek, hogy füstösen vagy sárosan ment a gyerek iskolába.
– Akkor azt tanácsoltam a tanítónak, hogy szálljon ki a padból, jöjjön fel a Hegy utcába, és nézze meg a gödröket – tette hozzá a cigány közösség képviselője, majd azt is elmondta, hogy a lakhatási körülmények valamelyest javultak az utóbbi időben, míg ugyanis öt évvel ezelőtt 12 nejlonnal fedett kalyiba állt az utcában, mára a Rhéma Keresztény Alapítványnak köszönhetően 16 új ház épült.
„Nem faji, hanem szociális kérdés”
Nagy Zsigmond alprefektus arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a kormány a tavaly kormányhatározatban fogadott el egy, a roma közösség beilleszkedését célzó stratégiát, amely „gyertya lehet a sötétben”. A prefektúra keretében működő, romaügyekkel foglalkozó iroda első lépésként 36 Maros megyei település közösségeiről készített felmérést.
– Ha három tényező, az oktatás, az orvosi ellátás és a foglalkoztatottság egyensúlyba kerül, rátettük a kezünket a sebre – hangsúlyozta az alprefektus, aki szerint a roma problematikát nem faji, hanem szociális kérdésként kellene kezelni. Nagy Zsigmond arra is felhívta a figyelmet, hogy a statisztikák szerint jelentősen megnőtt azon romák száma, akik valamilyen neokeresztény, úgynevezett „biznisz”egyházhoz csapódtak.
– A pünkösdisták, a jehovisták is kiterjesztették a befolyásukat ezekre a közösségekre, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a vallási csoportosulásokhoz csatlakozó közösségekben megnő az iskoláztatás aránya, csökken a bűnözés. A történelmi egyházak is magukhoz vonzhatták volna a roma közösségeket, de ezen egyházak képviselői konzervatívan viszonyulnak a kérdéshez, abból indulnak ki, hogy hogyan viszonyulna a gyülekezetük ahhoz, ha cigányok jelennének meg soraikban.
„Mindent el kell tűrnünk nekik?”
Varga István a cigányokkal való együttélés kapcsán, a „kerítés másik oldaláról” szólt, saját kellemetlen tapasztalatait osztotta meg a jelenlevőkkel. Elmondta, hogy cigány származású szomszédai nem vesznek tudomást a többi lakóról, állandóan zajonganak. Hasonlóan viselkedtek azok a kalapos cigányok, akikkel szaunázás közben találkozott.
– Ha rájuk szólunk, azt mondják, hogy diszkrimináljuk őket. De mindent el kell tűrnünk nekik? A szabadságjogok hirdetése mellett elmarad a felelősségtudat promoválása. Ez társadalmi széteséshez vezet – jelentette ki Varga István. Koreck Mária kifejtette, hogy valóban téves a diszkrimináció fogalmával takarózni, de ha egy kalapos cigánynak a szemébe nézünk, és megindokoljuk azt, hogy számunkra miért zavaró a viselkedése, valós esély van a párbeszédre.
– A másik fél mindig megérzi azt, ha a mássága miatt ítélik el. Ha viszont a magatartásából nem asszociálunk a faji hovatartozásra, egészen másképp reagál – tette hozzá a Divers elnöke. Balog Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a hangos beszéd a kalapos cigányoknál nem az agresszivitás megnyilvánulása, hanem a természetes, megszokott viselkedés része. A cigányvezér felidézte azt az időt, amikor az állam utalta ki a dolgozóknak a lakásokat, és lépcsőházanként két roma család is helyet kapott a fehér bőrűek között. Így, már csak az egymással összebarátkozó gyerekek révén is megvalósulhatott az igazi integráció – tette hozzá Balog Péter, aki szerint túl van mediatizálva az, ha egy bűncselekményt roma származású személy követ el, nagyobb port kavar a tyúktolvaj cigány esete, mint a nagyobb értéket eltulajdonító fehér emberé, ez pedig táplálja a népcsoporttal szembeni ellenérzéseket.
– A mai társadalom értékrendje a tulajdonjog köré épül. A cigányok azonban sok esetben nem birtokolnak javakat, így nincs is kialakulva bennük annak a gyakorlata, hogy hogyan viszonyuljanak a saját vagy más tulajdonához – egészítette ki az eszmefuttatást Koreck Mária.
A helyi vezetők felelőssége
A cigány gyerekek iskoláztatására visszatérve Nagy Zsigmond felvetette, hogy elsősorban a helyi közösségek vezetőinek lenne a felelőssége az, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Az alprefektus ugyanakkor azt is kiemelte, hogy tovább tanuló roma ismerősei, akik alkalmasak lennének közösségük érdekeinek képviseletére, a legtöbb esetben nem vállalják fel identitásukat.
A továbbiakban a cigány nyelv használatának, a munkahely megtartásának kérdése is felmerült, illetve a roma integrációt célzó uniós projektek hatékonyságáról, a nyertes projektekkel kapcsolatos túlzott elvárásokról is szó esett, amelyek miatt a pénz nem feltétlenül a valós szükségletek kielégítésére fordítódik. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az elhangzott kérdésekre újabb találkozások során, tematizálva kellene keresni a válaszokat.
