Nem olyan nagyon régen még Európa éléskamrájának is nevezték ezt a jobb sorsra érdemes országot, ám azóta már akkorát változtak a dolgok, hogy az élelmiszer-ellátás is veszélybe került.
A jegybanknak van egy, a gazdaságra rendszerszintű kockázatot hordozó tényezőket figyelő és ezekről jelentéseket készítő bizottsága. Hasonló szakértői testületek a világ minden országában készítenek jelentéseket, a jó kérdés az, hogy ha a politikusok elolvassák ezeket, akkor hogyan reagálnak. E hazai szakik szerint a 2014–19 közti időszakban megduplázódott a román agrár külkereskedelmi mérleg hiánya, 2,1-ről 4,3 milliárd euróra. A 2019-ben jegyzett teljes külkereskedelmi deficit több mint egynegyede innen adódott. És az anyagiakon túl a termékek és értékek egyensúlya szempontjából is nagy gond van, abban az értelemben, hogy főleg gabonát és állatot exportálunk, ehelyett feldolgozott élelmiszert hozunk be. Így például abban a bizonyos 2019-es évben a kivitel tonnában szinte másfélszerese volt a behozatalnak, értékben pont ellentétes volt az arány. Nem véletlenül, hiszen a valódi értéket mindig a feldolgozott késztermék hordozza, nem a nyersanyag.
Azért vélik ezt a szakértők már rendszerszintű kockázatnak, mert hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy ha egy adott okból megszűnne az élelmiszer-behozatal, az állam képtelen volna a saját lakosságának élelmezésére. És ez a kockázat már nem csak az anyagi csőd viszonylatában van jelen. Az élelmiszer-biztonság fontosságára a koronavírus tavalyi megjelenését követő határzárak is felhívták a figyelmet, azóta a világ számos értelmes országának döntéshozói szemében vált fontossá az ellátási láncok lerövidítése. Ez gazdasági szempontból sem elhanyagolható tényező, hiszen minél többet utazik egy termék, annál nagyobb hányadot fog kitenni az árából a szállítási költség, de ez csak apróság ahhoz képest, amikor egy számunkra létfontosságú termékhez azért nem juthatunk hozzá, mert – bár volna rá pénzünk –, hetedhét határon túl karanténba zárták a gyártóüzemét. Ennek a kockázatát lehet kivédeni a saját feldolgozóipar fejlesztésével, és az. hogy a biztonság mellé gazdasági gyarapodás is járul a fejlesztések nyomán, nem jelentéktelen ráadás.
Noha a koronavírus csak tavaly óta gond, a jegybanki szakértők már évek óta figyelmeztetnek jelentéseikben ezekre a kockázatokra. Nem először fogalmazzák meg elemzéseikben az e mostaniban is szereplő javaslatokat, miszerint javítani kellene a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők helyzetét, stratégiát kellene kidolgozni a feldolgozóipar fejlesztésére, és lehetne még folytatni a sort. A gond ott van, hogy ezeket a figyelmeztetéseket nálunk a kormányok sorozatosan elengedik a fülük mellett. Ebben a passzivitásban bezzeg van konszenzus a koncért egymás szemét is kikaparni hajlandó pártok között.
