Elballagtak a bocskaisok

Pénteken utoljára szólalt meg a csengőszó a nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceum harminckilenc végzős diákja számára, értük öltözött ünneplőbe a kisváros, borult virágba az iskolaépület.

Az iskolazászlót kísérve ballagott el két középiskolai végzős elméleti osztály, az intézmény udvarán pedig a diákok mellett az őket útra bocsátó tanári kar, az útjukat egyengető, azért aggódó szülők és az örömüket megsokszorozó ünneplő tömeg gyűlt össze, hogy gyönyörködhessen Molnár Hortenzia, Zorgel Zsuzsánna és Domó Loránd osztályfőnökök tanítványaiban. A dobogóra nyárádgálfalvi, székelyvajai, nyárádszentbenedeki, nyárádmagyarósi, nyárádszentmártoni, nyárádszentlászlói, rigmányi, jeddi, cserefalvi, nyárádszeredai, havadi, szentgericei, ehedi, székelytompai, gegesi, torboszlói, seprődi, jobbágytelki, jobbágyfalvi, nyárádszentimrei, vadadi és berekeresztúri fiatalok vonultak fel kezükben virággal, vállukon ajándékkönyvet és pogácsát rejtő tarisznyával.

 

„Itt van feladatod”

Az őket búcsúztató felszólalók szinte ugyanazt a gondolatot tolmácsolták a végzősöknek: maradjanak szülőföldjükön. Fülöp László igazgató szerint érdemes itthon maradni azért is, mert itt éltek őseik, ők is itt születtek, és gyerekeiknek is van itt hely, mert szükség van rájuk a Nyárádmentén, mert itt ismerősek az arcok, mert szép a Bekecsalja. „Ha nincs munkahely, akkor teremts te munkahelyet. Ha nem megfelelő a környezet, akkor tegyél érte, hogy jobb legyen. És ha mégis úgy döntesz, hogy szerencsét próbálsz, ne feledd, hogy a tarisznyádban rengeteg hely van. Gyűjts minél több tapasztalatot, bölcsességet, kincset, és mint a mesebeli királyfi, térj haza, hogy gazdagítsd szülőföldedet. Mert azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – mondta az igazgató egy másik útravalóval együtt, amit kinek-kinek meg kell keresnie: hogy célja legyen az életben, „mert akinek nincs saját célja, az mások céljaiért dolgozik. Akinek viszont van, az talál hozzá utat is. Kívánom, hogy az előttetek álló vizsgákon sikeresen túllegyetek, és megleljétek saját utatokat, amely számotokra boldogságot eredményez” – búcsúzott az intézményvezető.

A városvezetés nevében felszólaló Dászkel László volt polgármester azzal a tudattal indította útjukra a fiatalokat, hogy tanáraik és szüleik türelme, megértése segítette őket eddig eljutni, és a továbbiakban csak a tehetségnek lehet rangja, a személyes jó tulajdonságoknak tekintélye. Arra kérte a diákokat, őrizzék meg mindhalálig azt a szívet, amelyet ez az iskola kialakított bennük, és lehetőleg itt, Nyárádszeredában, a Nyárádmentén, Erdélyben építsenek új utakat, „mert itt van szükség rátok”. A szülői bizottság nevében szólaló Kakasi Matild józan szavakkal intette a végzősöket: „véget ért életetek első szakasza, felnőttek lettetek, előttetek az élet, új utak, új lehetőségek. Ne féljetek az ismeretlentől, tegyétek a mércét minél magasabbra, legyetek bátrak és erősek. Kérünk, ne hagyjátok el ezt a tájat, ezt a gyönyörő tündérkertet, ne legyetek modernkori rabszolgák, hazug programok játékszerei, ne álljatok be a csordába, ne legyetek elitista, pénzhajhász rendszer kiszolgáltatottjai.” A boldogság lehetősége benned van – intette a fiatalokat, arra figyelmeztetve, hogy „ha ide születtél, itt van feladatod”. Sándor Szilárd lelkész szerint e diákok nélkül íztelen volna a föld, ezért arra kérte őket, vigyázzanak a sok nevelő szóra, a szerető szülőkre, testvérekre, a Nyárádmente ízeire, a Bekecs árnyékára és fényére.

 

Léggömbökként távoznak

A tizenkettedikesektől búcsúzott a következő évfolyam, majd a végzősök is beismerték: új, önálló, küzdelmes fejezet veszi kezdetét életükben, és az elmúlt évek meghatározóak voltak számukra, szüleiknek pedig köszönetet mondtak az életért és az életen át tartó támogatásért.

Ezután az iskola hagyományaihoz híven a tizenegyedikesek átvették a végzősöktől a folytonosságot jelképező sulykot, amely az intézmény falára kerül, majd az osztályfőnökök, az igazgató és a tanárok díjazták a legjobb tanulmányi eredményeket elérő, a tantárgy-, sport- és kulturális vetélkedőkön kiemelkedő diákokat. A 12. B osztályban például a 24 diákból 11 ért el legalább kilences évi általánost, innen került ki az évfolyamelső diák is, aki a négy év alatt is iskolaelső tanuló volt, Székely Renáta Mária, míg a 12. A osztályban Moldován Evelin végzett a legjobb eredménnyel. A négy év legjobb sportolója Veres Tamás volt, de sok diák vett részt a város kulturális rendezvényei szervezésében, színesebbé tételében, tudásával, munkájával képviselte Nyárádszeredát Erdélyben és az anyaországban, ugyanakkor néhányan jó eredményeket értek el a Sapientia és a Babeş-Bolyai tudományegyetemek versenyein is.

A búcsú pillanataiban a végzősök kört formáltak, egyik osztály a tisztaságot jelképező fehér, a másik a fiatalságot, bölcsességet, hősiességet jelképező kék léggömböket eresztett az égnek, miközben elhangzott az intézmény jelmondata is: „Hiszünk iskolánk megtartó erejében”.