Megkezdődött a puskaporpazarlás. Medvére vadásznak a NATO-katonák amerikai vezérlettel. Nem a székelyeket pofozó macikat vették célba, hanem a geopolitikai érdekek generálta ősellenséget, az orosz medvét.
Megkezdődött a puskaporpazarlás. Medvére vadásznak a NATO-katonák amerikai vezérlettel. Nem a székelyeket pofozó macikat vették célba, hanem a geopolitikai érdekek generálta ősellenséget, az orosz medvét. Természetesen a katonai diplomaták ezt cáfolják, de mindenki számára világos, hogy Putyinéknak szól az erődemonstráció. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a gyakorlatozást az egykori szocialista katonai tömb, a Varsói Szerződés három volt tagállama: Románia, Magyarország és Bulgária területén tartják, több mint 25 ezer katona részvételével. Nem valószínű, hogy ebből sok jó származna nekünk. Esetleg a bakaruhákra gerjedő örömlányok és az alkoholkufárok bevétele növekszik jelentősen. De a fináncok nem sok adót látnak ebből. Sőt, ez a háborúsdi játék a mi zsebünkre megy. Alig két napja nyilatkozta a frissen felkent kormányfő, hogy az idei költségvetésben előírt 2 százalékos védelmi kiadást teljesíteni fogják. Vagyis az utolsó lejig elköltik. Ebből nagyon sok pénz a minket dédelgető amerikaiak zsebébe vándorol. Mert ennek a nagy barátságnak ára van. Johannis államfőt is ezért fogadta tárt karokkal a fehér házi nagyúr. De nem csak ő elégedett a jelenlegi román hadászati politikával. Azért nem szívesen nevezném védelminek, mert ugyan mi a csudát védenek a külföldi harctereken a román zászlóaljak. Legfeljebb a nagyhatalmak érdekeit, miközben abban reménykedünk, hogy nekünk is jut egy kis morzsa. Mert a nagy üzleteket megtartják maguknak a demokráciaexportőr nagyhatalmak. Rátelepednek a kőolaj-kitermelésre, a nyersanyagbányászatra, az általuk szétbombázott gazdaság újjáépítésére. Alig két hete döntöttek úgy a NATO-tagállamok védelmi miniszterei, hogy az atlanti szövetség megerősíti katonai jelenlétét Afganisztánban. Erre találtak jó magyarázatot, mégis érthetetlen, hogy a társadalmi-gazdasági félzárkózásban sereghajtó Románia miért akart első lenni a katonai kiadások növelésében. Vagyis az idén 3,6 milliárd eurót költeni hadászati célokra. Senki nem vitatja, hogy az Európai Unió külső határainak védelmét meg kell erősíteni az állampolgárok biztonsága érdekében. De az már úri pazarlásnak tűnik, hogy külföldön játszodjuk a világ csendőrét. Nagyobb szüksége lenne erre a pénzre az egészségügynek, az oktatásnak. Az államok erejét nem minden esetben határozza meg harci gépeinek, páncélosainak, gyorsnaszádjainak ütőereje. Sokkal inkább a gazdasági teljesítménye, munkaerejének versenyképessége. Gondoljunk csak a svájci példára, és ne az amerikai filmek gyorstüzelő hőseire.
