Élet menete

Holokauszt-megemlékezés

A világtörténelem egyik legértelmetlenebb és legbrutálisabb pusztításának nevezte a holokausztot Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartott vasárnapi megemlékezésen, a budapesti Terror Háza Múzeum előtt. A holokauszt magyar áldozatainak emléknapját az első Orbán-kormány vezette be 2000-ben.

A miniszter úgy fogalmazott, a véres huszadik században két diktatúra jött létre, amelyek emberek tízmillióit nyomorították meg és pusztították el: az internacionalizmus és a nemzetiszocializmus. Hangsúlyozta: az áldozatok mellett azokra is emlékezni kell, akik „emberek maradtak az embertelenségben”, és segítették, mentették az üldözötteket, mindannyiunk példaképeivé válva.

Sorsuk azt bizonyítja, hogy ha az emberiség megtartja értékeit, és cselekedeteinket a szeretet vezérli, képesek vagyunk „csodákat végrehajtani” a legszörnyűbb időkben is – jelentette ki.

Kásler Miklós kiemelte: meg kell ismertetnünk a következő nemzedékekkel a példaértékű hősök tetteit, mert csak így biztosíthatjuk, hogy „az emberiség ne térjen le az igaz útról”, ne vegyék át az irányítást újra az ember- és istentelen eszmék, és ne ismétlődjenek meg a huszadik század nagy tragédiái.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija arról beszélt, hogy a zsidó hagyományokban és a zsidó vallásban – ezen keresztül a zsidó-keresztény civilizációban is – alapérték a történelmi emlékezet kötelessége.

Kitért arra: a Medián „antiszemitizmus attitűdre” vonatkozó, 2006-ban végzett közvélemény-kutatásában a megkérdezettek 14 százaléka gondolta azt, hogy nem is voltak gázkamrák, és 9 százalékuk szerint a holokauszt borzalmait a zsidók találták ki. Tizenegy évvel később, 2017-ben már a megkérdezettek 22 százaléka gondolta, hogy nem léteztek gázkamrák, és 17 százalékuk vélte úgy, hogy ezeket a borzalmakat a zsidók találták ki – mondta.

Köves Slomó rámutatott: ha a történelem borzalmaira való emlékezés csupán teher, akkor sokszor a fordított hatást éri el. Azokra szerinte úgy és akkor érdemes emlékezni, „ha a vastag sötétségben meg tudjuk találni azokat a kicsiny lángokat”, amelyek saját személyes életünkben is példát, erőt és morális tanítást tudnak adni. Erre említette példaként Ferenczy Bénit és feleségét, akik életük kockáztatásával – mások mellett – három tizenéves magyar zsidó kisfiút rejtettek el Budapesten, megmentve életüket.

A rendezvényen, amelyen idén a budapesti skót misszió internátusának mártír sorsú vezetőjére emlékeztek, David Mundell úgy fogalmazott: Jane Haining a „tisztesség, a tolerancia és az egyenlőség példaképe” volt diákjai, köztük sok elárvult zsidó lány számára.

Ezek az értékek vezérelték akkor is, amikor határozottan megtagadta, hogy magukra hagyja tanítványait a 2. világháborúban – mondta, majd az embermentőt idézte, aki szerint „ha ezeknek a gyermekeknek a napsütésben szükségük volt rá, akkor a sötétség óráiban még inkább!”.

Szólt arról, hogy a dél-skóciai tanárnő 1932-ben érkezett Budapestre, hogy a református egyház skót missziójának internátusát vezesse. Diákjait Magyarország 1944-es német megszállását követően sem hagyta magukra. A hatóságok azonban „nem tűrték segítőkészségét és elkötelezettségét”. A Gestapo letartóztatta, és az auschwitzi munkatáborba hurcolta kényszermunkára, ahol két hónap múlva meghalt.

David Mundell szerint a legtöbbet az árulja el Jane Hainingről, hogy munkatársainak az auschwitzi táborból küldött utolsó levelében panaszkodás helyett arról érdeklődött, mennyi lisztje és tojása maradt az iskolának.

„Tegyünk együtt azért, hogy a jövőben is megőrizzük e rendkívüli skót hősnő emlékét, aki Magyarországot választotta otthonául. Adjuk tovább történetét, és kövessük a példáját, hogy ilyen gonoszság még egyszer ne üthesse fel a fejét” – kérte a brit miniszter.

Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke arról beszélt: Jane Haining és munkatársa, Prém Margit, a skót misszió Vörösmarty utcai iskolájának igazgatója az iskola épületében öt gyermeket, öt anyát, három nőt és négy férfit bújtatott el, akik mindannyian túlélték a háborút. Nekik és a hozzájuk hasonló igaz embereknek köszönhető, hogy ma itt állhatunk és emlékezhetünk.

Kitért arra: az embermentők sajnos jóval kevesebben voltak, mint az elkövetők vagy a közömbös szemlélők, de éppen emiatt sokkal jelentősebb az, amit tettek. Hozzátette: az Élet Menete Alapítvány „azért is dolgozik, hogy a mai társadalmakban minél több ilyen hős nevelkedjen, hiszen még mindig nagyon sok a világban a borzalom, a gyűlölködés és a bűnbakkeresés, pedig ezért egyszer már nagyon nagy árat fizettünk”.

 Az emlékséta résztvevői a sófár és a skót duda hangjára indultak el a budapesti Március 15. térről, és a Jane Haining, majd az Id. Antall József rakparton vonultak a Cipők a Duna-parton emlékműhöz. A menetet holokauszt-túlélők vezették.

Az emlékműnél Keleti Ágnes holokauszt-túlélő, ötszörös olimpiai bajnok tornász, David Mundell és Kardos Péter főrabbi közösen gyújtották meg az óriásfáklyát az áldozatok emlékére. A megemlékezés a főrabbi gyászimájával ért véget.

Az idén tizenhetedszer megrendezett menet célja, hogy a résztvevők felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül együtt róhassák le kegyeletüket a holokauszt áldozatainak emléke előtt, és tegyenek hitet a társadalmi szolidaritás és a demokratikus politikai kultúra mellett.