Életmorzsák a részletekben

Igencsak érdekesnek ígérkező koncerttel nyitja idei évadát ma este a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia. A rendkívüli vokálszimfonikus hangversenyen elhangzó mindkét mű vásárhelyi ősbemutató, különlegességük egyediséggel párosul: a koncert első felében Astor Piazzolla Évszakok, szünet után pedig William Todd Mass in Blue című szerzeményét hallhatja a közönség.

Igencsak érdekesnek ígérkező koncerttel nyitja idei évadát ma este a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia. A rendkívüli vokálszimfonikus hangversenyen elhangzó mindkét mű vásárhelyi ősbemutató, különlegességük egyediséggel párosul: a koncert első felében Astor Piazzolla Évszakok, szünet után pedig William Todd Mass in Blue című szerzeményét hallhatja a közönség. Előbbinek argentin szerzőjét Vivaldi azonos című műve ihlette, míg utóbbi műfaját tekintve kuriózum: dzsesszmise.

Piazzolla alkotását szólistaként Nagy Kálmán, marosvásárhelyi születésű hegedűművész viszi színpadra, őt a filharmónia zenekara kíséri. A huszonnyolc éves művész 2003-tól a Kolozsvári Állami Filharmónia tagja, 2006-tól a kolozsvári Classica zenekar koncertmestere, 2012-től pedig tagjává választotta a Bukarest–London Fesztiválzenekar. Szólistaként több ízben lépett fel a marosvásárhelyi, szatmárnémeti, nagyváradi és székelyföldi filharmóniák hangversenyein, valamint a Camerata Romanica Kamarazenekar koncertjein. Vele beszélgettünk.

– Miért ezt a művet választottad, avagy hogyan jött létre a nyitóhangversenyen hallható repertoár?

– Nagyon régóta színpadra szerettem volna vinni Piazzolla Évszakait. Bodurian Aram karmester (aki a ma esti koncertet vezényli – a szerk.) akkor keresett meg, amikor a Mass in Blue mellé hasonlóan ütős művet kívánt illeszteni. Az első koncertre Székelyudvarhelyen került sor (akkor is a marosvásárhelyi filharmónia kórusa kísért), ezt egy nagyváradi fellépés követte. És ezt a műsort mutatjuk be az itteni nyitóhangversenyen is. Az Évszakok szólóprojektként kezdődött, olyan művet kerestem, amely nem hétköznapi és amelyben tökéletesen ötvöződik a dzsessz, a klasszikus zene, illetve az argentin tangó. Ez a stíluskavalkád áll a legközelebb a vérmérsékletemhez. Az Évszakok ugyanakkor nagyon ritkán játszott mű, jellemző, hogy az udvarhelyi koncert is ősbemutató volt, Váradon egyszer még játszotta valaki. Mégis közönségcsalogató, minden generációhoz szóló alkotás, amely szinte mindenkit képes megragadni. És kuriózum. Piazzollát Vivaldi Évszakai ihlették a megírásakor, elég sok felismerhető, átemelt betét található benne. Jellemző, hogy az általam játszandó szerzemény dél-amerikai szerzőjének évszakai Nyár – Ősz – Tél – Tavasz sorrendben követik egymást, így felelnek meg az eredeti, európai évszakoknak. Érzelemdús, feszültséggel teljes alkotás, amelynek minden pillanatában más történik, van benne recsegés, ropogás, és csúnya, hang nélküli zene is, hogy a legváratlanabb pillanatban mindez átadja a helyét az érzelgős, gyönyörű, lírai részeknek. Az állandó ellentétekben az élet megannyi apró mozzanata fellelhető.

– Miért játsszák ennyire ritkán?

– Piazzolla az egyetlen, modern kori argentin szerző, aki klasszikussá vált, de ezt sokan még nem akarják elismerni. Művei különleges ráhangolódást követelnek, egy olyan vérmérsékletet, amelytől sok művész idegenkedik. Én remélem, hogy tetszeni fog a marosvásárhelyi közönségnek, William Todd dzsesszmiséjével együtt.