Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-03-25 16:02:57
Elfogadta hétfőn az Európai Unió Tanácsa azt az irányelvet, amely a pénzügyi termékek szélesebb körére terjeszti ki az automatikus adatcserét a tagállamok között a megtakarításokból származó kamatjövedelmek megadóztatása terén.
Az EU tagállamai között 2005 óta automatikus az információcsere annak érdekében, hogy ne lehessen egy másik tagállamban úgy jövedelemhez jutni valamilyen megtakarításból, hogy a megtakarítás tulajdonosának illetősége szerinti adóhivatal ne tudjon róla. Az uniós irányelv hatályának kibővítését két tagország, Ausztria és Luxembourg éveken át gátolta.
A módosítás a 2005 óta bekövetkezett piaci folyamatokat és a befektetők viselkedésének változásait hivatott tükrözni, így eddig uniós szinten nem szabályozott megtakarítási fajtákból származó kamatjövedelmekre is kiterjeszti a tagállamok között az automatikus információcserét. Az uniós irányelv mostantól az életbiztosításokra és befektetési alapok szélesebb körére is vonatkozik – közölte a tanács sajtószolgálata.
Algirdas Semeta, a javaslatot előterjesztő Európai Bizottság adóügyekért felelős litván tagja üdvözölte a tanács döntését, amelyet jelentős áttörésnek és komoly előrelépésnek nevezett az adóelkerülés elleni küzdelemben.
„Az adótranszparencia egyik eszköze most jelentősen megerősödik. Az adóelkerülők által használt kiskapuk bezárulnak” – közölte Semeta, aki politikai értelemben is jelképesnek értékelte, hogy egy évek óta „beragadt” ügyben sikerült áttörést elérni. Úgy vélte, ezzel véget ér a bankok titkolózásának és az adóztatás átláthatatlanságának kora.
Az EU-nak 5 nem uniós országgal, Svájccal, Monacóval, Andorrával, Liechtensteinnel és San Marinóval is van kétoldalú megállapodása a megtakarításokból származó jövedelmek adóztatására, és velük is folynak a tárgyalások ennek kibővítéséről, ám az uniós irányelv és az unión kívüli országokkal kötendő új megállapodások egyfajta „csiki-csuki” helyzetbe kerültek. Luxembourg és Bécs az öt unión kívüli pénzügyi központra mutogatott, mondván: míg azokkal nincs megállapodás, addig ők sem adják fel az osztrák és luxemburgi bankok titkait. A Monacóval, Andorrával, Svájccal, Liechtensteinnel és San Marinóval folytatott tárgyalások pedig azért nem haladtak, mert ezek az országok arra hivatkoztak, hogy amíg az EU-n belül nincs egyetértés ebben a kérdésben, addig ők sem adják be a derekukat.
Luxemburg és Ausztria amerikai nyomásra adta meg magát, miután Washington elfogadta a külföldi számlák megadóztatásáról szóló jogszabályt, a FATCA-t, amelynek értelmében minden amerikai köteles számot adni külföldi megtakarításairól, és a külföldi pénzintézetek számára is kötelezővé teszi, hogy beszámoljanak az amerikai adóhivatalnak a náluk lévő amerikai megtakarításokról. A FATCA azon pénzügyi intézmények esetében, amelyek nem működnek együtt, minden Amerikából érkező fizetést 30 százalékos forrásadóval sújt.