Elhunyt prof. dr. Pávai Zoltán egyetemi tanár

(1966–2020)

A Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem Magyar Tagozatának oktatói megrendüléssel vették tudomásul a szomorú hírt, hogy dr. Pávai Zoltán egyetemi tanár, patológus főorvos 2020. december 24-én hajnalban, hosszas szenvedés után, örökre eltávozott közülünk.
Pávai Zoltán korán, az oklevélszerzés után egy évvel lett egyetemi oktató a MOGYE Anatómia Tanszékén. 1992-től bejárta a felsőoktatás ranglétrájának teljes útját, 2007-től egyetemi tanárként dolgozott, lelkes, elhivatott kutatómunkát végzett, számos doktorátusi tézist irányított. Szókimondó természetű, a súrlódásokat is vállaló, a tagozati önállósodásért vívott küzdelmek aktív résztvevője, fáradhatatlan szervező és élénk tudományos érdelődéssel felruházott kolléga, barát és pedagógus volt. Ellenzéki alkata még diákkorában alakult ki, egyik vezéralakja volt az 1990-es marosvásárhelyi diáktüntetésnek. Az 1980-as évek második felében működtetett nagy sikerű Communitas művelődési kör társszervezője, széles körű művészeti, irodalmi, néprajzi érdeklődésű, kivételes kvalitású, igazi erdélyi magyar értelmiségiként ismertük. Halálával a marosvásárhelyi felsőoktatás magyar közösségét pótolhatatlan veszteség érte. Helytállása, élni akarása, tehervállalásai mindnyájunk számára példaként szolgálnak. Emléke maradjon örökké közöttünk!
A MOGYTTE Magyar Tagozatánakvezetősége,
dr. Nagy Előd rektorhelyettes

Búcsú a pályatárstól

 Nagy megrendüléssel búcsúzom a közülünk korán eltávozó, élete 55. esztendejének karácsonyán immár az angyalokkal beszélgető Pávai Zoltán tanártársamtól, anatómus professzortól. Jelképesnek tartom azt, hogy földi életének a végnapjai a romániai rendszerváltás évfordulójára tevődtek. Nemcsak termetében és arckifejezésében volt szikár, hanem jellemében is szálfaegyenes, miközben konok kitartással képviselte az igazságot, a szabadságot, a magyar orvosképzés ügyét.
 A román kommunista diktatúra legsötétebb éveiben, 1986–1989 között együtt szerveztük a marosvásárhelyi (akkoriban tirgumuresi) orvostanhallgatók Communitas körét. Összesen félszáznál több erdélyi értelmiségi előadót hívtunk meg kéthetente a minket megfigyelő és időnként egy-egy „beszélgetés” során nekünk megrovó kérdéseket feltevő, lépéseinket követő állambiztonsági szerv célkeresztjében. „Ellenséges magatartásunk” ellenére nem esett bántódásunk, sőt elérkezett a remény ideje: 1989 karácsonya. Sajnos 1990 márciusa is, amikor az ötödéves Pávai Zoltán orvostanhallgató a paritásos elvek mellett becsülettel kiálló, ülősztrájkot tartó egyetemisták egyik diákvezére volt. Egyenes, megalkuvások nélküli helytállása olyannyira tiszteletre méltónak bizonyult, hogy az orvosdoktori diplomája megszerzését követő évben, 1992-ben felvételt nyert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói közösségébe. Közel három évtizeden át a marosvásárhelyi orvosképzés ügyét szolgálta, mialatt egykori elveit sohasem adta fel. Szakmai és emberi példamutatása örökmécsesként pislákol továbbra is. Isten veled!
Prof. dr. Ábrám Zoltán,
az ÁOK dékánhelyettese

A Tanár úr emlékére

2020. december 24-én hajnalban elhunyt dr. Pávai Zoltán, számunkra, a MOGYE Anatómiai és Fejlődéstani Tanszékének munkatársai számára a Tanár úr. Hatalmas veszteség ért minket, kollégákat személy szerint, a tanszéket, az intézményt, az erdélyi magyar egészségügyi felsőoktatást. Mélységesen emberséges embert, barátot, tanárt, kutatót, orvost, munkatársat veszítettünk el. A Tanár úr mindig élni fog a szívünkben.
Pávai Zoltán 1966. május 16-án született Aradon, majd onnan érkezve felvételizett sikeresen a MOGYE Általános Orvosi Karára, amelyet 1991-ben végzett el. Mindjárt a rákövetkező évben egyetemi gyakornok lett a MOGYE Anatómia Tanszékén, majd sorra végigjárta az egyetemi oktatói hierarchiát: 1995-től egyetemi tanársegéd, 1999-től egyetemi adjunktus, 2003-tól egyetemi docens és végül 2007 júniusától egyetemi tanárrá lépett elő. Ugyanakkor doktorátusvezetői jogot is nyert, és 12 doktorandusz tudományos munkásságát irányította. Oktatói munkáját inkább hivatásnak tekintette, széles körű érdeklődése és kiemelkedő műveltsége képessé tették arra, hogy hallgatóságát lebilincselve mélyreható magyarázatokkal szolgáljon mind a gyakorlati, mind az elméleti órákon. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a hallgatók rendelkezésére álljon megfelelő minőségű bibliográfiás anyag, és ennek teljesítésére irányuló tevékenységének eredménye több mint 10 jegyzet és egyetemi tankönyv.
Mindezekkel párhuzamosan patológus rezidens orvos lett, majd 1995-ben patológus szakorvos, végül 2003-ban patológus főorvos. A rezidensképzés alatt és az azt követő időszakban a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház Patológia Osztályán dolgozott.
Külön említést érdemel széles körű tudományos kutatói és témavezetői tevékenysége. Pályája során több mint 65 kiemelkedő tudományos cikk és több mint 80 kivonatos munka szerzője vagy társszerzője. Számos államvizsga-dolgozatot vezetett, hasznos tanácsokkal látva el végzős diákjait. Szakértőként részt vett országos kutatásszervező intézetek munkájában, tagja volt több neves szakfolyóirat szerkesztőbizottságának és a Romániai Anatómusok Társasága vezetőségének. Posztgraduális képzések és országos szakmai kongresszusok szervezésében vett részt. Egyetemi szinten részt vett a Kari Tanács, Szenátus és Tanszéki Tanács munkájában. Több nemzetközi és országos kutatási projekt résztvevője és vezetője volt. Számos külföldi kutatóúton, továbbképzőn és szakmai tapasztalatcserén vett részt.
Úgy éreztük, hogy mindezek mellett a Tanár úr számára más dolgok is kiemelkedő fontosságúak voltak. A külföldi szakmai tapasztalatcseréken hamar felismerte az immunhisztokémia és később a molekuláris biológia jelentőségét. Hazatérve a Tanár úr vezette be Marosvásárhelyen az immunhisztokémiát mint diagnosztikai módszert a patológián, és mint kutatási módszert a MOGYE-n. Ennek
jegyében létrehozta a Maros Megyei Kórház Patológia Osztályán az immunhisztokémia-laboratóriumot, amelynek vezetője volt. Ezt a gondolatot továbbfejlesztve létrehozta és vezette a MOGYE Anatómia Tanszékének immunhisztokémiai és molekuláris biológiai kutatólaboratóriumát.
Elmondása alapján nagyon fontos volt számára a Communitas magyar irodalmi kör megalapítása és fenntartása, valamint az, hogy a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség alapító tagjainak egyike lehetett. Mindig kiállt elvei mellett, és mindig nyíltan hangot adott véleményének. Emiatt néha még „bajba” is került, de soha nem rettent vissza, és nem adta fel az általa helyesnek gondolt elvek védelmezését. Emberségből, gerincességből, igazságszeretetből, kiállásból, bátorságból mindnyájunknak feladta a leckét, és magasra tette a lécet.
Szerteágazó munkaköri tevékenysége mellett példaértékű apát ismerhettünk meg, akinek a szemében szeretetet és büszkeséget fedezhettünk fel, amikor gyerekeiről tett említést.
Miként búcsúzzunk, hiszen mindez túl korán történik? Nem mondhatjuk, hogy hirtelen, hiszen a betegséggel bátran szembenézett, és harcolt az életért. Elűzhetetlen társként mellészegült e kegyetlen kór, és pont azt emésztette és morzsolta apró darabokra belőle, ami igazából ő maga volt: szabad szellemű, egyedi humorú, szemléleteiben néha különc, de mindig szerethető tanár, barát, kolléga, orvos. Nekünk, tőle búcsúzó kollegáknak és volt diákjainak Ő nemcsak kolléga volt, hanem mentor, barát, főnök is.
Nyugodjon békében!
Emlékét őrizni fogjuk.
A MOGYE Anatómiai és Fejlődéstani Tanszékének munkatársai