Úgy tűnik, hogy – egyelőre – véget ért a jelenkor egyik legsúlyosabb fegyveres konfliktusa, a gázai háború. Mint ismeretes, a 2023. október 7-i, Hamász által elkövetett vérengzést kétévnyi háború követte, amelynek következménye több tízezer halott és egy porrá rombolt Gázai övezet lett. A háború nem volt konvencionális: egy reguláris hadsereg harcolt egy olyan terrorszervezettel, amely minden létező nemzetközi egyezményt áthágott a harcok során, a túszszedéstől a civil infrastruktúra használatán keresztül a polgári lakosságot mint védőpajzsot használó technikákig, így a mindkét fél háborús veszteségeiről szóló jelentések megtévesztők. Egy azonban bizonyos: az október hetediki brutalitás nem maradt megtorolatlanul, és miközben a Hamász arra számított, hogy a sokat szenvedett palesztin civil lakosság feláldozása árán nemzetközi támogatottságban lesz része, ezúttal súlyosan tévedett. A filmekbe illő, illetve azokat is felülmúló titkosszolgálati akciókkal megelőzött, megtámogatott izraeli hadsereg nemcsak a Hamászt pusztította el szinte teljesen, hanem a vele egy ligában játszó proxikat is, a legerősebbel – a Hezbollahhal – egyetemben. Október hetedikével új éra kezdődött a Közel-Keleten, hiszen egyértelművé vált, hogy a hosszú évtizedek alatt dollármilliókkal támogatott radikális muszlim félkatonai- és terrorszervezetek pillanatok alatt roppannak össze és semmisülnek meg, ha egy jól felszerelt hadsereggel néznek szembe, amelynek a világ legeredményesebb titkosszolgálatai csepegtetik az információt.
Ennek lett az eredménye, hogy a radikális szervezetek vezetőségét és tagságának legnagyobb részét ugyan kiirtották, ám Gáza romokban hever, lakossága földönfutóvá vált, humanitárius katasztrófa alakult ki. Ám a határozott nagyhatalmi beavatkozásnak köszönhetően a tűzszünet végre bekövetkezett. Anélkül, hogy a bármelyik oldalra való állás csapdájába esnénk, el kell ismernünk, hogy ez elsősorban Trump elnök érdeme, aki tárgyalt, dorgált, fenyegetett, ismét tárgyalt, ismét dorgált és fenyegetett, ám elérte, hogy a tűzszünet bekövetkezzen. És vele együtt azt is, hogy a két éven át embertelen körülmények között fogva tartott túszok hazatérhettek – aki látta a közösségi médiában terjedő videókat a családtagok találkozásáról, az a száraz szavakon túl is átérzi ennek a jelentőségét és súlyát.
A mindkét, háborúban álló fél által elfogadott béketerv húsz pontot tartalmaz, közöttük olyan jelentős tételeket, mint: a Gázai övezetet terrormentes területté deradikalizálják. Ha mindkét fél beleegyezik a tervbe, a háború azonnal véget ér. Minden túszt (élő vagy halott) visszajuttatnak Izraelbe; Izrael elenged 250 életfogytiglan büntetést töltő palesztint és 1700 további gázait. Minden túszért Izrael átadja 15 palesztin holttestét. A Hamász azon tagjai, akik elkötelezik magukat a békés együttélés és fegyvereik leadása mellett, kegyelmet kapnak. A szervezet azon tagjai, akik el akarják hagyni a Gázai övezetet, biztonságos áthaladást fognak kapni kijelölt országokba. Azonnal segélyt juttatnak a Gázai övezetbe; az övezetet egy technokrácia alapú, palesztinokból álló átmeneti kormány fogja irányítani. A bizottságot hozzáértő palesztinokból és nemzetközi szakértőkből fogják felállítani, egy nemzetközi átmeneti testület, a „Béketanács” felügyeletével, amelynek feje Trump elnök lesz. Ez fogja megtervezni és pénzügyileg támogatni a Gázai övezet újjáépítését, amíg a Palesztin Hatóság megreformálja saját magát, és vissza tudja venni az irányítást Gáza felett. Létrehozzák a Trump gazdasági fejlődési tervet Gáza újjáépítésére. A Hamász és más frakciók beleegyeznek, hogy nem lesz szerepük Gáza irányításában. Minden katonai, terrorra és támadásra alkalmas infrastruktúrát, beleértve az alagutakat és fegyvergyártó épületet, elpusztítanak és nem építenek újra; a Gázai övezetet lefegyverzik; az új Gáza elkötelezi magát egy sikeres gazdaság felépítése és a szomszédaival való békés együttélés mellett. Izrael nem fogja elfoglalni vagy annektálni Gázát. Toleranciaalapú vallásközi dialógusfolyamat kezdődik, hogy megváltoztassák a palesztinok és izraeliek elképzeléseit egymásról. Amíg a gázai újjáépítés folyamatban van, és mikor a PH reformprogramja véget ért, a körülmények létrejöhetnek a palesztin önrendelkezéshez és államisághoz, amelyet elismernek a palesztin emberek törekvéseként.
A béketerv logikus és humánus feltételekből áll, amelynek egyaránt része az amnesztia és az újjáépítés, ami a legóvatosabb becslés szerint is több tíz milliárd dollárra rúg majd. És persze – a közel-keleti viszonyokat látva – egyáltalán nem biztos, hogy a felek tartani fogják magukat a megállapodáshoz. Az azonban bizonyos, hogy a hétvégi, szinte euforikus hangulatban zajló egyiptomi békecsúcs után elhallgattak a fegyverek, és mindkét oldalon sokat szenvedett családok ünnepelték határtalan örömmel, mondhatni önfeledten szeretteik hazatérését és a nyugalom rég nem látott perceit. És az is bizonyos, hogy igaz a mondás, miszerint a béketárgyalás nem sprint, hanem maraton. Vajon Európában, itt a szomszédunkban mikor kerül sor hasonlóra? Hiszen mindenki nagyon várja már…
