Eltűntségek

• 2011-08-16 15:13:21

• Joó Kristóf

Azt gondolnánk, hűlt helyét találni annak lehet, aki valamilyen ülő- vagy fekvőalkalmatosságot olyan rég hagyott el, hogy teljességgel helyreállt a „termikus egyensúly”, testmelege már nem árulkodik róla.

Neki csak hűlt helyét találhatjuk, mert – illa berek, nádak erek – szőrén-szálán eltűnt, így bottal üthetjük a nyomát.

Négy szép szófordulat, igazi díszei kifejezés- vagy szóláskincsünknek. De lássuk az eredetüket!

Azt gondolnánk, hűlt helyét találni annak lehet, aki valamilyen ülő- vagy fekvőalkalmatosságot olyan rég hagyott el, hogy teljességgel helyreállt a „termikus egyensúly”, testmelege már nem árulkodik róla. Ennek a gondolatmenetnek lett még egy szólásszerű terméke. „Mások is hamar elmentek, meg se melegedett a helyük, félévnél tovább senki se maradt” – írja Kosztolányi az Édes Annában. Móricz Zsigmond riportregényében, A boldog emberben pedig ezt olvashatjuk: „azt akarta: menjek vissza rögtön, meg se melegedjen a helyem.”

Nos, a „hűlt hellyel”, illetőleg a hely „megmelegedésével” kapcsolatos szófordulatainkat többnyire a vadásznyelvből származtatják. A vadász vagy hajtó tudniillik a vad kihűlt fekvőhelyére találva rögtön tudja, hogy az állat már messze jár. És valóban: a nyomolvasásnak e „hőmérős” módszeréről nyelvtörténeti adataink vannak. A Mátra vidékén ugyanis ismert ez a változat: hideg nyomát találta, illetve másfelé, ellenkező értelemben: meleg nyomban utolérte.

A szőrén-szálán eltűnik kifejezésünkről a Szólások és közmondá-sok című kiváló kézikönyv (szerkesztette Szemerkényi Ágnes) ezt hozza tudomásunkra: „A szőrén-szálán vagy szőrén-szárán elveszett kifejezés aránylag új keletű, eredetileg csak szőrén-szárán megismer, illetve szőrén-szálán feltalál alakban élt. Jelentése pedig a lopott lóra vonatkozott. Régi adatok tanúskodnak arról, hogy az ellopott lovat a gazdája szőréről meg a száráról – azaz lábáról – ismeri meg. A szőrin megismer, feltalál nemcsak az állatra, hanem tárgyakra és emberre is vonatkozott. Amikor a szólás eredete elhomályosult, és ezt elősegítette a szár r hangjának a disszimilációja, akkor keletkezett éppen ellenkező jelentéssel ez a szólás: szőrén-szálán eltűnik.”

Bottal ütheti a nyomát. A kifejezés hátterében a tolvajlás, illetve az igazságtétel óhaja áll. „Logikája” pedig ez: a tolvajt kellene ugyan ütnöd, hiszen megérdemli, de mivel már elillant, őt magát nem, csak a nyomát ütheted a bottal.

Illa berek, nádak erek – a gyors elillanásra, illetve szökésre használt különös kifejezésünket régebben csak gyerekekre vagy gyerekekről mondták. „Illára vevék a dolgot” – e régi, ma már kihalt szólásunkban nyilván a hirtelen eliramodásra vonatkozik az állítmány. Ami viszont az „illa bereket” illeti, Pelkó Péter Eredeti magyar közmondások és szójárások című könyvében (Rozsnyó, 1864) ezt írja: „Illa berek, nád a kert – vagyis: illants, fuss, ott a berek, náddal van kerítve, igen könnyen átugorhatod. E közmondás különben rosszul forog így a nép ajkán, mivel el lévén ferdítve, érthetetlen. Sokkal jobban volna ekként a mi véleményünk szerint: »Illa, berek, nádak, erek.« Azaz: ereggy, ott a berekben a nád és a bozót közt könnyen elbujhatol. Eredete régi.”