A marosvásárhelyi magyarság nagy mulasztása, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt nem sikerült egy korszerű magyar tannyelvű, önálló szakközépiskolát létrehozni, a számunkra szükségesnek tartott szakirányokkal.
Tegnap ballagtak megyénkben az általános iskolák végzősei.
Közel hatezer nyolcadikosnak kell pályát választania abból a kínálatból, ami alig módosult az elmúlt évek során. A román tagozat 3839 végzős tanulója 132 osztály, a magyar tagozaton végzett 2112 diák 62 osztály között választhat.
Az arány, amiért 2009 óta per folyik (immár a legfelsőbb fórumon), nem sokat változott, hisz ma sincs annyi hely a középiskolák magyar tagozatos kilencedik osztályában, ahány nyolcadikos diák végez. De azt is el kell ismernünk, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján sokan, elsősorban a roma diákok nem folytatják tanulmányaikat, s ma is vannak olyan vidéki családok, ahol lehetetlen az ingázási költségeket előteremteni. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a kínálat a magyar tagozaton elsősorban humán osztályokkal (a tanítóképzőben, az Egyesülés középiskolában) valamint egy sportosztállyal bővült. A népszerű szakokat működtető román tannyelvű középiskolákban továbbra sem gondolnak a nyitásra, ezért a magyar diákok egy része román nyelven tanul tovább.
A marosvásárhelyi magyarság nagy mulasztása, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt nem sikerült egy korszerű magyar tannyelvű, önálló szakközépiskolát létrehozni, a számunkra szükségesnek tartott szakirányokkal, ahogy az erdélyi falvak megmaradása szempontjából annyira fontos középfokú mezőgazdasági oktatás sem került az őt megillető helyre a végzősök szemében.
Pedig helyiség lenne, hisz sok helyen iskolaépületeket kaptak vissza az egyházak. De képesek vagyunk-e felhasználni azokat? Miközben korszerű magyar tannyelvű óvodára és általános iskolára is szükség lenne Marosvásárhely belvárosában, a szemünk előtt megy tönkre, dől össze az egykori leányiskola épülete, ami nem csak a református egyházközségek, az egész marosvásárhelyi magyarság szégyene is egyben. Ha tervezett felújítása, bővítése megtörtént volna, működhetne már a Göcsi Máté iskola. Az évek során szerkezetében is megroggyant épület azóta sem hoz hasznot, sokkal inkább kárt okoz a tulajdonosoknak.
Átgondoltan, jobban ki kellene használni a katolikusok által visszakapott iskolaépületeket is. A Sapientia egyetem példája igazolja, hogy amit nagyon akarunk, és van, aki felvállalja, az előbb-utóbb megvalósulhat. Ehhez azonban a siránkozás, a nagy szavak s a politikai egymásnak feszülés látványos mutatványai helyett a mindennapi, de a jövő szempontjából fontos dolgaink megoldására kellenének cselekedni tudó és akaró emberek a gátra. Akiket érdemes és kell is támogatni.
