Emlékezés és hagyományápolás
Közeledik október 6-a, a tizenhárom vértanú kivégzésének 164. évfordulója.
Közeledik október 6-a, a tizenhárom vértanú kivégzésének 164. évfordulója. Szerencsére az idén e nap vasárnapra esik, így elképzelhető, hogy népesebb közönség fog eljönni Marosvásárhelyen a Székely Vértanúk emlékművéhez emlékezni. Hiszen e nap jelentősége megérdemli a népesebb részvételt, főhajtást a vértanúk előtt.
Az utókor hálája késztet arra, hogy felelevenítsük a tizenhárom vértanú célkitűzéseit, helytállásukat a harcban és a szabadságért feláldozott életüket.
Mint tudjuk, 1849. október 6-án a hírhedt Haynau kivégeztette a forradalmi magyar hadsereg 13 vitéz tábornokát. Bűnük az volt, hogy a zsarnokság ellen harcolók táborát vezették, akik a szabadságért, függetlenségért, az idegen uralkodóktól való szabadulásért harcoltak.
Sajnos, Világosnál elveszett a szabadság végső reménysége. Bár a magyar hadsereg elszántan harcolt a szent ügyért, mégis el kellett buknia. Az osztrák császár az orosz cárral szövetkezett, így túlerő zúdult a szabadság harcosaira, akik addig több hősies győzelmet vívtak ki, de a túlerő győzött.
1849. október 6-án hajnalban az akasztófa és a puskagolyó előtt a 13 aradi vértanú jelét adta rendíthetetlen meggyőződésének, visszautasítottak minden vádat, és vállalták a tetteiket. A szabadság szelleme vezérelte küzdelmüket, bár a magyaron kívül osztrák, szerb és horvát nemzetiségűek is voltak, Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lázár Vilmos, Lahner György, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és gr. Vécsey Ká-roly nevét nem törölheti ki senki emlékezetünkből.
Ne feledjük, erre a napra minden magyarnak – de nem csak –, emlékezni illik, kell! A marosvásárhelyi magyarság tud emlékezni, ünnepelni s a hagyományokat ápolni.
Varró Domokos, Marosvásárhely
