2024. november 21., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Míg a magyarság Máramaros megye lakosságának kilenc százalékát képezi, a gyermekeknek mindössze a három százaléka tanul magyar nyelven.

Kis Ágnes átveszi az Őrhely Díjat


Már javában nyíltak a völgyekben a kerti virágok, miközben Nagybánya felé tartva jó volt a válaszúti Kallós Alapítvány udvarán játszó népes gyermekseregre pillantani; nosztalgiával nézni a kicsi kackói templomot (Berde Mária gyermekkorának színhelyén), ahol nyolc református imádkozik még magyarul; szemrevételezni Szilágyi Domokos szülőházát, a nagysomkúti papilakot, majd meghallgatni Romok József gondnok magyarázatát a misztótfalusi emlékházban.

Szinérváralja, Misztótfalu, Koltó – e Nagybánya környéki települések olyan neveket idéznek, amelyekhez a magyar könyvnyomtatás, az első magyar nyelvtankönyvünk, az első színvonalas bibliafordításunk, a mívesen metszett betűkkel nyomtatott Aranyas Biblia és a magyar költészet egyik legszebb darabja, a Szeptember végén halhatatlan sorai kötődnek. A hajdanában viharos történelmi események színhelyei ma Máramaros megye szórványtelepülései, ahol megszűnt a magyar iskola, s a még meglévők az önállóságért, a fennmaradásért küzdenek.

E folyamat támogatása érdekében hirdetett kerekasztal-beszélgetést Szinérváraljára a Szórványtengely-mozgalom. A rendezvényt, amelynek egy részletét egyenes adásban is közvetítette a Kolozsvári Televízió, Szabó Csaba televíziós szerkesztő vezette. A mozgalom alapítója az együttműködés előmozdításával azt szeretné támogatni, hogy az említett három máramarosi település összefüggő emlék-turisztikai rendszerként, úgynevezett „szórványgrammatikai" háromszögként működjön. Jelenleg Koltón a falusi vendéglátás megszervezésével 150 vendéget tudnak fogadni – számolt be Varga Károly református esperes. A Miszmogyoróshoz tartozó Misztótfalu Kós Károly tervezte református paplakja mellett szépen berendezett emlékház őrzi Tótfalusi Kis Miklós emlékét, Szinérváralja szülöttének, Sylvester Jánosnak azonban kevésbé ismert az emlékháza, holott a jeles humanista tudós és bibliafordító nagyobb figyelmet érdemelne. Ahogy ez a tájegység is fokozott érdeklődést, jobb reklámot, hogy bekerüljön az erdélyi idegenforgalom vérkörébe. Az emlékházakat állandó alkalmazott foglalkoztatásával, képeslapok, emléktárgyak, színes ismertetők árusításával és egy közös reklámanyaggal lehetne népszerűsíteni. Ez utóbbi elkészítését támogatásképpen a zilahi Eurocolor Nyomda vállalta.

A szinérváraljai Román–Ukrán Kereskedelmi Központ épületében tartott rendezvény első részét a helyi iskola magyar diákjainak kórusa és színjátszó csoportjának műsora zárta, akik Sylvester János életéből adtak elő jeleneteket. A 104 I-VIII. osztályos diákból és 54 óvodásból álló magyar tagozat, amely a katolikus egyház által visszakapott és szépen felújított épületben működik, Sylvester János Általános Iskola néven szeretne önállósulni, ami a helyhatóság határozatától függ. Erről Sike Mária szinérváraljai pedagógus, helyi tanácsos számolt be. Adoreanu Kraiger Zamfir polgármester pedig egyetértéséről biztosította a jelenlevőket, továbbá arról, hogy a község vezetősége támogatja a turisztikai célú kezdeményezést.

Az együttműködési lehetőségek számbavételén túl a meghívottak szavaiból kirajzolódtak a Máramaros megyei magyar oktatás gondjai és eredményei is.

Míg a magyarság a megye lakosságának kilenc százalékát képezi, a gyermekeknek mindössze a három százaléka tanul magyar nyelven – tájékoztatta a jelenlevőket Vicsai János főtanfelügyelő-helyettes. Máramaros megyében a három százalék 510 óvodást, 561 elemistát, 585 V-VIII. osztályos és 392 középiskolás diákot jelent. Ez utóbbiak a megye két önálló magyar tannyelvű, a nagybányai Németh László és a máramarosszigeti Leövey Klára líceumban tanulnak. Folyamatban van a szinérváraljai mellett a domokosi általános iskola önállósodása is – tette hozzá, majd az önálló magyar iskolának az önazonosság megőrzésében játszott szerepét hangsúlyozta. Követendő példaként a szamosardói kollégiumot említette, amely felvállalta a környékbeli magyarság összefogását is. A Nagybányáról 50 kilométerre levő település tanintézete és szórványkollégiuma 2006-ban vette fel Kós Károly nevét, s öt környező falu gyerekeit gyűjti össze – hangzott el Haragos Ilona igazgatónő ismertetőjében, aki beszámolt az iskolában folyó gazdag hagyományőrző és művelődési munkáról. A 2002-ben indult máramarosszigeti Leövey Klára középiskolában 286 diák tanul, az osztálylétszám 15-20 között van. Bár a 40.000 lakosú városban körülbelül 8.000 magyar él, sok gyermeket a román tagozatra íratnak. Koltón is hasonló az osztálylétszám, amióta a roma gyermekek a román tagozatra iratkoznak, ahova 280, a magyarra pedig 170 diák jár. Misztótfalusi Kis Miklós szülőhelyén pedig nincsen magyar iskola, Bónis Enikő tanítónő irányításával 23-an tanulják különórában a magyar nyelvet. A meghívottként jelen levő szentmátéi (Beszterce megye) iskola igazgatója elmondta, hogy az egyedüli település volt a környéken, ahol nőtt a gyermekek száma, de ez a növekedés már leállt (95 tanuló, 38 óvodás), s most abban reménykednek, hogy a szomszédos Újős megszűnő román iskolájából kikerülő magyar gyermekek gyarapíthatják a szentmátéi diákságot.

A rendezvényen Szabó Csaba átadta a 80 eurós Őrhely Díjat (a Tehnisol és a Nagyszebeni Polgári Magyar Kör ajándékát), amelyet Kiss Ágnes (Kiss Norbert és Levente) édesanyja vett át.

A Sylvester János-emlékházat bemutató Szilágyi Adalbert kérdésemre elmondta, hogy negyven évfolyamot oktatott matematikára a helybeli iskolában, s nyugdíjas korában kezdett el szavalóversenyekre járni, ahol többek között testvére, Szilágyi Domokos Gatyáimnak nagy voltáról című versével aratott sikert. Elmesélte a vers születésének körülményeit, az 1956-os események utáni téli szünidőben azt a nyomott hangulatú szomorú reggelt, amikor Batizon ezzel a verssel vidította fel a családját a költő. A beszélgetés során Menyhárt Lajos kertésztechnikus, aki a Székelyföldről került Szinérváraljára, az ország hajdan legkorszerűbb 170 hektáros csemetekertjének pusztulásáról számolt be.

A rendezvény könyvbemutatóval zárult, Szabó Csaba, a Szórványtengely mozgalom Világhírnév Kiadója által megjelentetett könyveket ajánlotta a résztvevők figyelmébe, amelyeket a jelen levő szerzők dedikáltak.

 

M. Kis Miklós (1650–1702) betűmetsző, nyomdász, tudós, művelődéspolitikus és író egyszerű szülők gyermekeként Misztótfaluban született. Nagybányán, majd Enyeden tanult, s Amszterdamban, az akkori idők nyomdászati központjában sajátította el a mesterség minden titkát. Jelentős megrendelései révén tekintélyes vagyont gyűjtött össze, amiből saját költségén adta ki 1685-ben a hatodik anyanyelvű Bibliát (Aranyas Biblia) saját metszésű betűivel. Bár megbecsült ember volt Hollandiában, az Erdélybe való hazatelepedést választotta, s kolozsvári nyomdájában több száz könyvet adott ki. Irigyei, ellenségei ellen, 1698-ban megírta Mentség című könyvét, amelyet később, az enyedi zsinaton vissza kellett vonjon, s számos egyéb dologban vétkesnek ismerje el magát. Ezt a megaláztatást nem tudta kiheverni, s négy év múlva súlyos betegen halt meg.

 

Sylvester János (felvett név, valószínű Erdősdi lehetett a családneve) korának legműveltebb tudósa, bibliafordító, a nyelvtantudomány és az egységes magyar helyesírás és a magyar esszéirodalom megteremtője 1504-ben született Szinérváralján. Krakkóban és Wittenbergben tanult, majd Nádasdy Tamás nyomdáját vezette, később héber és görög nyelvet tanított a bécsi egyetemen. 1541-ben jelenik meg az általa fordított Újszövetség, az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű szöveg, az első korszerű Újszövetség-fordítás, amely az eredeti görög szöveg alapján készült. Mivel a fordításhoz tisztáznia kellett a magyar nyelv törvényszerűségeit, 1539-ben megírja a Gramatica hungarolatinát, az első magyar nyelvtankönyvet. A magyar néphez szóló ajánlásában először alkalmazza magyar nyelven az időmértékes verselést. Ugyanakkor az értekező próza megteremtőjének is tekinthetjük, mivel Montaigne előtt már megírta az első esszéket.

 

A koltói barokk kastélyban Teleki Sándor, a későbbi szabadságharcos ezredes, író, a „vad gróf” látja vendégül 1846–47 között három alkalommal Petőfi Sándort. A költő 1847. szeptember 9–október 19. között ifjú hitvesével, Szendrey Júliával itt tölti életének legboldogabb napjait, a mézesheteket, amely alatt 28 új verset ír, többségüket a híres somfa alatti kőasztalon. 1960-ban a barokk épület egyik termében Petőfi-emlékszobát hoztak létre, amely az 1980-as évek második felére egy egész emeletet kitöltő múzeummá vált. 1998-ban a kastélykertben került sor Petőfi Sándor és Szendrey Júlia páros szobrának felavatására (Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotása).

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató