Emlékülés és kiállítás az újvidéki razzia hetvenedik évfordulójára
Konferenciával, kamarakiállítással és emléktábla-avatással emlékezik a magyar csendőri és katonai alakulatok által elkövetett újvidéki vérengzés hetvenedik évfordulójára a budapesti Holokauszt Emlékközpont.
Konferenciával, kamarakiállítással és emléktábla-avatással emlékezik a magyar csendőri és katonai alakulatok által elkövetett újvidéki vérengzés hetvenedik évfordulójára a budapesti Holokauszt Emlékközpont.
„Alig öt hónapja, hogy megemlékeztünk a zsidóságot ért tömeges kőrösmezői deportálás hetvenedik évfordulójáról, egyben a Kamenyec-Podolszkijban történt mészárlás 20 ezer áldozatáról” – idézte fel a pénteki konferencia nyitóbeszédében a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója.
Szita Szabolcs hozzátette: az emlékközpont ismét egy „fájdalmas kötelességnek” tesz eleget, mikor a HM Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal közösen szervezett konferencián idézi fel az 1942 januárjában Újvidéken és környékén történt tragikus eseményeket. A tudományos ülés szünetében nyílik meg a Holokauszt Emlékközpont Örök barátságtól a népbíróságig című kamarakiállítása, és ekkor kerül sor az épület udvarán a razzia áldozatainak szentelt emléktábla avatására is.
„Egy alapvetően oktalan vérontás története, közel négyezer áldozat tragédiája kerül ma napirendre” – szólt az úgynevezett „hideg napokról” Szita Szabolcs, idézve Bajcsy-Zsilinszky Endrét is, aki „mérhetetlen gyalázatnak, gyáva, undorító, embertelen mészárlásnak” nevezte az 1942. január 20. és 23. között elkövetett csendőri és katonai akciót.
Mint hozzátette, a két évvel később a nyilasok által kivégzett Bajcsy-Zsilinszky már 1942-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar csendőrség bűneiért talán egyszer a délvidéki magyaroknak fogják benyújtani „a becstelenségek számláját”.
A történész hangsúlyozta, az emlékezés kötelesség, és a történelmi sebek elhallgatása csak károkat okoz. „Történelmünk fényes és sötét fejezeteit egyaránt vállalni kell”, ebben a kutatóknak, a politikusoknak, de minden felelősen gondolkodó magyarnak is felelőssége van – mutatott rá.
Szita Szabolcs felidézte: az újvidéki vérengzésnek a szerbség mellett a zsidók is célpontjai voltak, noha az 1941-es magyar bevonulást a helyi zsidóság nem kis része örömmel fogadta. „A karhatalmi akcióban a magyar érdek máig ható következményekkel károsodott: a visszacsatolt területeken olyan emberek sorát ritkította, akik a magyar hazához tartozónak hitték magukat” – emlékeztetett.
