Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-06-28 14:42:04
Tulajdonképpen mit fed a különböző autonómiaformák fogalma, fel van-e készülve az erdélyi magyarság arra, hogy egy autonóm régióban éljen, vezessen annak intézményrendszerével együtt, van-e autonómiastratégia, egyfelé tartunk-e mindnyájan jól meghatározott ütemterv szerint vagy külön mindenki a maga kis pecsenyéjét sütögeti, és ezek a kis „magánakciók” találkoznak-e vagy nem. Íme néhány kérdés, amelyre választ kerestek a Maros megyei Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által a múlt héten szervezett lakossági fórumon.
Kali István alelnök elmondta, a gazdasági szakemberekkel, cégvezetőkkel folytatott beszélgetések során felmerült a kérdés, hogy van-e az autonómiának gazdasági háttere, megáll-e a saját lábán a három megye. Ugyanakkor belső viták is vannak: a szórványmagyarok félnek, hogy ha Székelyföld autonómiát kap, velük senki sem foglalkozik majd, hasonló belső vita, hogy a román lakosság valóban fenyegetve kell-e érezze magát Székelyföldön, vagy csak lufi az egész.
Felmerült, mi lehet Marosvásárhely szerepe az autonóm régióban, ha erős Vásárhely, erős polgármesterre van szükség, milyennek látják a leendő marosvásárhelyi polgármester profilját, hogy az RMDSZ miért lassította le a közös jelöltről szóló egyeztetések folyamatát, miért nem tudnak tovább lépni, amikor igény van az összefogásra a város lakói részéről. Jövőképet kértek Marosvásárhelyről és Székelyföldről, kérdéseket tettek fel, hogy mikor és milyen módon fogalmazódott meg az autonómia mint igény az erdélyi közéletben, és egyáltalán miért van rá szükség, illetve, hogy az autonómia cél-e vagy eszköz, netalán elvitatott jog.
A kérdésekre Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke és Papp Előd, az EMNT alelnöke válaszolt.
Siker csak összefogással születhet
Toró T. Tibor az eltelt 22 év történetét tekintette át, rámutatva, hogy az RMDSZ programjában gyakorlatilag a kezdetektől ott volt a közösségi autonómia mint fogalom, s többéves vitának tett pontot a végére a Kolozsvári nyilatkozat, illetve a brassói kongresszus. Ám sajnos, mondta, „az RMDSZ autonómiaprogram írott malaszt maradt”.
Papp Előd az autonómiát a szakszervezetekkel hasonlította össze, amelyekből a „vállalatvezetők” kiemeltek egy-két személyt dísznek. Európai autonómiapéldákat hozott fel, amelyek hosszú folyamat eredményeként jöttek létre. Ezzel szemben Romániában egyetlen alkalommal nyújtottak be autonómia-törvénytervezetet, azt sem az RMDSZ, hanem néhány RMDSZ-képviselő, akinek egyike sincs ma a román parlamentben.
Az EMNT vezetői szerint félre kell tenni a pártpolitikát, jelenleg olyan helyzetben van a magyarság, hogy az egyfordulós választás esély lehet. Ezért össze kell fogni az RMDSZ-szel, mellé kell állni, hogy a három megye egy régióba kerüljön, mert ha leválasztják Székelyföldről Vásárhelyt, Kolozsvár sorsára jut. „Téved az RMDSZ, ha azt gondolja, egyedül bejut a parlamentbe, azon kéne dolgozni, hogy a Néppárttal közösen jusson be” jelentették ki.
Ott vagyunk, ahol a part szakad?
A polgármesterjelölt kapcsán Kincses Előd felhívta a figyelmet, nem lenne szerencsés kizárólag csak magyar közös jelöltben gondolkodni. Véleménye szerint Smaranda Enache lehetne az a közös független jelölt, akire ha a románok 10%-a is szavazna, megnyerhetné a választást. „A közös magyar jelölt közös román jelöltet vált ki, és akkor ott vagyunk, ahol a part szakad”.
Smaranda Enache szerint Dorin Forea ideje alatt Marosvásárhely provinciális várossá süllyedt, gazdasági és kulturális szempontból is, mindenből kimarad. „Székelyföld létre fog jönni, európai uniós elképzelés, s ha a fővárosa nem Vásárhely lesz, az utolsó vonatot is elveszíti. Maffiózó társaság vezeti Vásárhelyt, olyan polgármesterjelölt kell, aki meg tudja reformálni az önkormányzatot”.