Épített örökségünk

Az egyház értékei

Alvincet szász hospesek alapították. A 13. századtól a marosi sóút átkelőhelye, vámmal. 1300-ban ferencesek építettek itt templomot. 1370-ben kapott vásártartási jogot, attól kezdve oppidumként, 1430-ban Borberekkel együtt civitasként említették. 1435 és 1526 között kerületével – Alvincszék – együtt a Királyföldhöz tartozott. A 15. század során – az 1438-as és 1442-es török betörések és a pestis miatt meggyérült – szász lakossága mellé a török elől menekülő magyarok és katolikus délszlávok települtek be. A 16. század elején iskolája működött. 1510-ben magyar és szláv lakói paritásos alapon váltásos bíróválasztást követeltek. 1526-tól Fehér, később Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott. A Szapolyai és a Ferdinánd közti háborúk idején többször gazdát cserélt. 1539-ben Majláth István, Balassa Imre és társaik itt készítették elő korán leleplezett összeesküvésüket. 1546-ban Fráter György szerezte meg uradalmával együtt. Őt 1551. december 17-én itt, kastélyában ölette meg Castaldo császári tábornok saját titkára, Marco Aurelio Ferrari áruló közreműködésével. 

Az alvinci templomot a reformátusok kapják meg

A század folyamán szász polgárai részben a Királyföld városaiba költöztek, részben református hitre tértek. 1590 körül az utolsó szász papja is elhagyta a települést, templomát a reformátusok kapták meg. 

1597-ben, kétévi raboskodás után itt ölték meg börtönében „Zsarnok” Áron moldvai fejedelmet. 1601-ben Alvinc papját, Kecskeméti Búzás Balázst választották erdélyi református püspökké, és ezzel a következő évig, amikor Szászvárosra költözött, ide tevődött át a püspökség székhelye is. 

Ioan Zoba ortodox esperes Apafi Mihálytól nemességet kap Bethlen Gábor 1621–1623-ban habán, azaz hutterita kézműveseket telepített le ide. Később, miután elveszítették adómentességüket, és különböző adókkal terhelték őket, egyre többen elhagyták a települést. 

A század folyamán egyre több nemes, velük együtt pedig jobbágyok és zsellérek is beköltöztek. 1638-ban három, egymástól független joghatósága működött: a fejedelmi uradalom bírája, az alvinci és borbereki nemesek közösségéé és az alvinci polgárok magyar és román bírája. 

Később a bolgárok is saját ítélőszéket állítottak fel. 1694-ben a két mezőváros, Alvinc és Borberek élén nemesi hadnagy állt. 1658-ban a tatárok pusztították. Apafi Mihálytól 1664-ben nemességet kapott Ioan Zoba alvinci ortodox esperes. 1670-ben a gyulafehérvári országgyűlés elrendelte az Alvinc és Borberek közti híd felépítését a Maroson. 

1690-ben Csiprovci környékéről menekült katolikus bolgárok érkeztek. 1729-ig a románokkal közösen a görögkatolikus templomot használták, akkor a hozzájuk kötődő ferences atyák külön templomot, 1731 körül rendházat építettek. 

A habánok – „morvák” vagy „fekete németek” – fejlett munkamegosztású kézművességgel, zöldség- és virágkertészettel, a bolgárok kereskedelemmel foglalkoztak. Mind a habánok, mind a bolgárok külön városrészben éltek. 

A református templom

A Maros alacsony medrében, a folyótól néhány száz méterre, teljesen sík területen ovális körítőfalak közepén áll a templom. 

A falaknak védelmi jelentőségük nemigen volt. 

A település a Maros túlsó oldalán, magasabb helyen található. A templomhoz közelebb eső kastély teljesen romos állapotban van, és napról napra tovább romlik, gyakorlatilag megsemmisült. 

A körítőfalakon belül ma már síroknak nincs nyoma, a templom nyugati előterében egy betemetődött kút látható. 

A templom méreteivel és az elpusztult oldalhajókkal jelzi, hogy a középkorban jelentős magyar katolikus közösségé volt…

A templom mostani állapotában egyetlen hosszú tömeg, az elpusztult oldalhajókat az oldalfalban kirajzolódó, befalazott csúcsívek és néhány alapfalmaradvány jelzi. Így a jelen alaprajzi állapot egyetlen hosszanti tér a nyolcszög felével záródó gótikus szentéllyel. 

A szentély gótikus boltozata valószínűleg a 16-17. századi események során beszakadt.

A szentély mögött felismerhető koporsó alakú sírkő található

A protestáns átvétel során történhetett az oldalhajók teljes lebontása, a főhajó és a mellékhajók közötti árkádív befalazása, az arcus triumphalis függőleges lefalazása, a tetőszerkezettel összeépülő egyszerű síkmennyezet elkészítése, az előcsarnok megépítése, a padlószint jelentős megemelése, a nyugati rész lefalazása stb. 

Istvánfi Gyula Veszendő templomaink I. Erdélyi református templomok c. munkájából tudjuk meg, hogy a templom négyzet alaprajzú, zömök nyugati tornya áll, hegyes vízvetős sisakja valószínűleg a későbbi korból származik. 

A gótikus műformák közül az ablakok többsége eredeti: a szentélyben mérműves, osztóbordás gótikus ablakok találhatók, belül kisebb méretű nyílászárókat szereltek fel az idők során. A főhajó oldalhajók feletti ablakai csúcsíves, rézsűs kis ablakok. 

A templom zömmel kőfalazattal épült, egykor vakolattal ellátva, a szentélyben még látható támpillérek szabályos kváderfalazattal készültek. A torony valószínűleg későbbi téglaszerkezet. 

A templomot a hetvenes években többször elöntötte a Maros, ekkor vált használhatatlanná. 

Harangját, tetőcserepeit ellopták – utóbbi később megkerült, és a gyülekezet visszarakta, a templomot pedig újra zárhatóvá tették. 

Az épületet 2004-ben az Ágoston Sándor Alapítvány segítségével sikerült nagy munkával kissé rendbe rakni. A templombelső helyreállítására és a liturgikus funkció újbóli kialakítására végül a Teleki László Alapítvány segítségével kerülhetett sor 2013-ban Sarkadi Márton építész tervei szerint.

Szabó Előd unitárius lelkész kiegészítése

A református templomot az 1960-as években elhagyta a gyülekezet, amely imaterembe költözött. A templom állapota folyamatosan romlott, minden megtörtént, ami csak megtörténhet egy elhagyatott épülettel. 2011-ben a lelkészi lakás és az imaterem leégett. 

Akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a régi templomot felújítsák. A Rómer Flóris Terv keretében visszahelyezték a mennyezetet, restaurálták a szószéket és megjavították a tetőszerkezetet is. 

A felújítási folyamatból a hívek és a református teológiai hallgatók rengeteg közmunkával vették ki a részüket. 2013 óta tartják újra a templomban az istentiszteleteket. 

A kolostor épületében a Pongrácz Szent István Tanulmányi Ház működik, amelyet az Alvincen született kassai vértanúról neveztek el. 

A plébániatemplom

Ahogyan azt már a múltkori lapszámunkban is említettük, a település 1205-ben Wynch Inferiorként jelenik meg az írott forrásokban. 1393-ban már oppidum Alsowinc a neve.

A 11-12. században német telepesek lakják, ebből a korból származik első temploma is. A helyén épült templom a 14. századból való, a reformáció után a reformátusoké lesz. Szent Katalin tiszteletére volt felszentelve.

A katolikus élet csak 1725-ben indul újra

1264-ben a szatmári főesperes, János egyben alvinci plébános is. 1361-ben fr. Alardus a domonkos kolostor priorja. Templomuk Szűz Mária nevét viselte. Ezen kolostor utódja a Martinuzzi-kastély, amelyben 1551-ben meggyilkolták Fráter Györgyöt. 

(A második világháború után a kollektív gazdaságok lefoglalták a kolostort, és csak romokat hagytak hátra.) 

A reformációt követően a katolikus élet csak 1725-ben indul újra, amikor bolgár ferencesek és hívek menekülnek ide, lélekszámukat gyarapítják a Bethlen Gábor által korábban  Alvincre telepített habánok is. 

Kolostortemplomuk 1729-ben épül, ma is ez a plébániatemplom. 

A második világháború után, 1948-tól egyházmegyés papok tartják karban.

1990-től a kolostort felújítják, és Pongrácz Szent István néven tanulmányi házként működik. A templom és a kolostor általános belső javítására 2009-ben került sor.

A kolostor Pongrácz István vértanú nevét viseli

Szabó Előd lelkésztől megtudtuk, hogy az egykori ferences rendi templom és kolostor jelenleg egyházmegyei tulajdonban van. 

A kolostor épületét legutóbb a 1990-es években javították. Szükség volna újabb felújításra ahhoz, hogy komolyabb rendezvényeket szervezhessenek benne, illetve vendéglátásra alkalmas legyen. 

A kolostor az alvinci születésű Pongrácz István  kassai vértanú nevét viseli. 

Pongrácz Istvánt két társával együtt 1619-ben Kassán végezték ki, mert nem volt hajlandó megtagadni katolikus hitét. A római katolikus egyház 1905-ben boldoggá, 1995-ben pedig szentté avatta a három mártírt.

A templomban minden vasárnap szentmisét tartanak. Az alvinci gyülekezet mintegy negyven lelket számlál. Legnagyobb részük részt vesz a miséken, és örömmel számolnak be arról, hogy a gyülekezetnek van jövője, hiszen számos gyermek született az utóbbi esztendőkben. 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért köszönet Keresztes Géza műépítésznek, dr. Kálmán Attila tanár, történésznek, a képekért Demján László műemlékvédő-építésznek.