Erdőd, a partiumi kisváros Szatmárnémetitől szűk huszonöt kilométerre délre fekszik. A kisváros nevét 1215-ben Herdeud néven említik először. Egykori várát 1481-ben Drágffy Bertalan építtette. 1545-ben itt fogalmazták meg a protestánsok hitvallásukat tizenkét cikkelyben, 1555-ben újabb zsinatot tartottak itt. 1565-ben János Zsigmond megostromolta és leromboltatta. 1727 és 1730 között gróf Károlyi Sándor a romok felhasználásával építette fel várkastélyát, ahol 1847. szeptember 8-án kötött házasságot Petőfi Sándor Szendrey Júliával. Ma csak romjai láthatók, mivel a második világháborúban elpusztult. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Erdődi járásának székhelye volt.
Erdőd az őskorban is lakott hely
A Szatmárnémetitől délre levő Erdőd Szatmár megye egyik legrégebbi kisvárosa. Ez az őskorban is lakott hely a 11-12. században népesült be újra.
A középkor elején a Szatmár megyei Bükk-hegység egész erdős területét ellenőrző és egy ideig a szatmári vártól és a megyétől is független erdőispánság élén állott.
1456: a király engedélyezi a vár megépítését
Ahogyan azt már röviden jeleztük, a település neve első ízben 1215-ben a Váradi regestrumban fordul elő Herdeud alakban, amikor Ábel nevű papját említik. Ugyanakkor ismeretes az a tény is, hogy 1264-ben a szatmári vár tartozéka, 1319-ben pedig a Daróczy családból származó Péter erdődi comesé.
Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy 1392-től a 16. század közepéig az egész erdődi kerület a Bélteki-Drágffy család birtoka volt.
Előbb Bélteki Balk (Walk) és Drág vajdák birtoka, akik 1456-ban nyertek a királytól engedélyt arra, hogy erdődi birtokukon vagy másutt fából vagy kőből várat építsenek.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy 1470-ben a király elvette a hűtlenné vált Bélteki Mihály birtokait, és Drágffy Bertalannak adományozta.
A korábbi királyi engedély alapján Drágffy Bertalan építette fel az erdődi várat, ahogy azt az egykori bejárat fölötti felirat is bizonyítja:
Várnagyát először egy 1504-ben kelt oklevél említi
Kubinyi szerint a várnak öt tornya volt, a homlokzati részén két magasabb toronnyal, közepén kisebb, hátsó részén pedig további két toronnyal.
Drágffy Bertalan rendelkezése alapján a kőfalak magassága hatvan, szélessége harminc, a tornyok magassága nyolcvan, a kapu szélessége pedig négy sing – egy sing körülbelül hatvannégy centiméter – lett. Szintén a fent említett szerző tudomása szerint várnagyát először egy 1504-ben kelt oklevél említi, melyben a váradhegyfoki konvent azt jelentette II. Ulászlónak, hogy mikor parancsára Butkay Pétert be akarta iktatni a néhai Morócz Istvánné Szatmár megyei birtokaiba, Drágffy György erdődi várnagya – castellanus castri Erdewd vocati familiaris magnifici Georgii Dragffy de Belthewk – annak ellentmondott.
1565-ben János Zsigmond földig romboltatja a várat
A Drágffyak kihalta után Drágffy Gáspár özvegye, somlyai Báthori Anna ecsedi Báthori Györgyhöz ment feleségül, aki János Zsigmond pártján állott, és ezért a fejedelemtől megkapta az erdődi uradalmat is.
1565-ben azonban Miksa király vezére, Schwendi Lázár kassai főkapitány ostrommal vette be a várat, de János Zsigmond negyvennapi körülzárás után visszafoglalta és földig romboltatta.
1730-ban Károlyi Sándor várkastélyt építtet
1565 után a szóban forgó uradalom a szatmári várhoz tartozó kincstári birtok volt, egészen pontosan 1629-ig, amikor báró Károlyi Mihály özvegye, Segnyei Borbála vásárolta meg. A későbbiek során is a Károlyi család birtoka az uradalom.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy a várrom anyagának felhasználásával 1730-ban gróf Károlyi Sándor négy hengeres toronnyal díszített várkastélyt építtetett. Ennek kápolnájában kötött házasságot 1847. szeptember 8-án Petőfi Sándor Szendrey Júliával.
Az 1896-ban neogótikus stílusban helyreállított tornyok közül az egyik épen megmaradt, míg a többi három és a várkastély épülete romokban hever. Legnagyobb része a második világháború végén pusztult el.
Ami ma látható…
A ma látható maradványok a Károlyi-féle átépítés, illetve a 19. századi helyreállításból származnak.
Az épületegyüttest mély szárazárok vágja el a hegygerinctől.
A síkság felé eső oldalakon – északon és nyugaton – az árok külső oldalát egy magasított földsánc képezte, csupán az árokból kitermelt földből kialakítva.
A nyugati oldal külső földsáncát a mai aszfaltozott út elpusztította, míg az északi részen még áll.
A Castrum Bene Egyesület szakvéleményezése szerint az épület szabálytalan négyzet alaprajzú – körülbelül harminc méteres oldalhosszakkal –, sarkain egy-egy, a falsíkok elé kiugró kerek toronnyal.
Ezekből a délnyugati – a 19. században helyreállított – pártázatáig áll, a délkeleti romosan az első szint magasságáig, míg a többi torony helye és formája csak a felszínen megfigyelhető egyenetlenségek alapján következtethető ki.
A délnyugati tornyot romantikus pártázattal látták el, ablakait román stílusúnak alakították ki.
Szintén a fent említett egyesület adataiból és gyűjtéséből tűnik ki még az is, hogy a délkeleti torony a korábbi 18. századi állapotot őrizte meg.
A csekély megmaradt épületrészen megfigyelt adatok 18. századi metszetek alapján egészíthetők ki. A kastély három kétszintes szárnyból állt. A negyedik – nyugati – oldalt egy falszakasz zárja le.
A déli oldal tornyai háromszintesek barokkos-tornyos sisakkal fedve, amely alatt nyitott szakállszárítók figyelhetők meg. Az északi oldal tornyai hasonló kialakításúak, de egy szinttel kisebbek.
A déli oldalon található kapu fölött egy ötödik kerek torony áll, amely ugyancsak háromszintes. A bejáratnál egy kisebb négyszögű építmény ugrik a falsík elé. A tornyok díszítését rizalitok és a harmadik szint felett ovális ablakai adják.
A régészeti kutatások sem tudják tisztázni a korábbi fázisokat
A késő középkori várkastély épületét tekintve szinte teljesen feltételezésekre vagyunk utalva.
A megejtett – egyébként korlátozott mértékű – régészeti kutatások nem tudták tisztázni a korábbi fázisokat.
A várkastélyt övező árok, a külső falsánccal együtt – a régészeti ásatás tanúsága szerint – azonban már a 16. század elején is létezett, talán éppen már a vár építésétől kezdve.
Az épületek alaprajzi elrendezését tekintve pedig a leginkább kézenfekvő azt feltételezni, hogy a Károlyi-féle átépítés a korábbi alaprajzi elrendezést követte. Így ez szabálytalan négyszög alakú lehetett, a sarkokon egy-egy kerek toronnyal.
Dr. Kálmán Attila tanár, történész kiegészítése:
– A várkastély maradványainak a felújítására (újjáépítésére) 2008–2011 között került sor. Felújítása óta a vár kétségkívül a kisváros kulturális életének fontos helyszíne lett. Az egykori várudvaron felállított színpadon koncerteket, előadásokat szerveznek, a várban tartottak már konferenciát is.
2023-ban az alagút-/pincerendszer egy részét sikerült uniós pályázatoknak köszönhetően felújítani, és megújul a vár teljes környezete is.
Szükséges lenne azonban, hogy a helyszínen a vár történetét, a Károlyi család szerepét, Petőfi és Szendrey Júlia szerelmének történetét (a településen létezik egy Petőfi–Szendrey-szobor és egy emlékmű), a vár szerepét a protestantizmus terjedésében egy szakmai követelményeknek megfelelő kiállítás keretein belül mutassák be.
A jelenleg zajló munkálatok és a jövőben remélhetőleg megvalósuló kiállítások hozzájárulnak majd ahhoz, hogy többen megismerjék a vár történetét.
Összeállításunkhoz Demján László műemlékvédelmi építész is hozzászólt
– A torzóvá egyszerűsödött, legutolsó barokkos külsejét mutató, leromlott állagú várkastély felújítása sem mutatja hajdani előkelőségét. A csodaszép fekvésű dombhátról északkelet irányában jól kivehető tiszta időben az Avas-Gutin és Széples (Cibles) vonulata. Ezekről a hajdani világból csekély eredeti leírás keletkezett, inkább annál több legenda lengi át a múltját. Közös témájukat a szerelem egyesíti. Az első még a kuruc nagyvezér, Rákóczi lányáról (?) regél. Vilmát a fejedelem hitvesével és udvarával a labancok ebben a várban tartották fogva. A családját néha titokban meglátogató Rákóczit soha nem tudták elfogni a szoros őrlánc ellenére. Ő ismerte a legjobban a vár alatti kettős alagútrendszert és annak ki-be járásait. Mígnem cselszövésből a lányát szerelembe ejtő suhanc tisztecske kipuhatolta a közelgő látogatás dátumát, és kelepcét állítatott fel. Álöltözettel és váltólovakkal megmenekül ugyan a nagyfejedelem, de a rege szerint lányát kiátkozta, aki béka képében ma is az alagút titkos lakója.
Persze van Erdődhöz köthető életszerűbb románc is, a volt uradalmi felügyelő Szendrey Ignác lányának igaz története. Júlia sűrű lánykori és asszonykori levelezésében a várról nem tesz részletes beszámolót, csak a parkjának fákkal körített csónakázótaváról és annak fűzfás kis szigetéről tesz említést. Részletezi lányos készülődéseit a közelgő nagyvásárokra, farsangi és évadzáró városi bálokra. 1846. szeptember 8-i első találkozásáról Petőfivel és napra pontosan egy évvel későbbi erdődi esküvőjéről megemlékezik levelezésében. Nagyon kiszámítható, de rövid élete szinte sakktáblaszerű volt. Másik példa rá a ’48-as forradalom márciusi mámoros éjszakájának gyümölcse, Zoltán fia pontban december 15-én született meg.
Közben a történelem és a világ rendje nagyot változott. Sáskajárásszerűen széthordott várkastélyának mára csak két bástyája maradt ránk. A nemzeti ellentét berajzott ide is. A fekete márciusban a helyiek vasrudakkal takarítottak el egyes emlékeket. Aztán szobrot is avattak a várudvarban, a környék egyetlen magyar feliratával az alapító Vartalomeu Drag, azaz Drágffy Bertalan tiszteletére. A 2012-ben átadott, százévnyi sínylődés után felújított várkastélyra a büszke ősök, a Károlyi vagy a Szendrey család sem lenne már olyannyira büszke. Azóta valami megváltozott, hírek szerint a magyar-szlovák-román-ukrán határokon átívelő örökségvédelmi kategóriába sorolt pályázati projekt részeként újul meg a vár környéke. Nyári színház is fog épülni, és visszaállítják a csónakázótavat is, ahonnan menyasszonyára reménykedve várva írhatta halhatatlan költőnk: „Álldogálok a tó partján, szomorúfűz mellett”.
Amit a gótikus templomról röviden tudni kell:
Követve az erdődi gótikus templom történetét: az eredetileg római katolikus templom röviddel a felszentelése után a református egyház temploma lett.
1545-ben itt tartották meg az első magyarországi protestáns zsinatot. A templomot a 18. században a római katolikus egyház újra birtokába vette.
1860-ban Ybl Miklós tervei alapján újították fel. A sváb származású neves építész egy magas újgótikus toronnyal és a déli oldalhajóval egészítette ki az eredeti falakat.
A város legismertebb fia az 1442-ben született Bakócz Tamás. Egy királyi jegyző tehetséges fiaként, mint esztergomi püspök, Magyarország prímása és bíborosa, rendkívüli karriert futott be.
1513-ban Giovanni Medici mellett reményteljes jelöltként pályázott a pápai trónra. A Medici-sarj mint X. Leo pápa vonult be a történelembe.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációk, a régi és a mai képek Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből származnak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
-10426.jpg)
